Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-01-01 / 5. szám
D. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7. oldal. minden kellékének birtokában királyt koronáz s csorbítatlanul helyezi a honhazát felséges királyunk, IV. Károly uralkodói jogara alá. Lehetetlen bizodalmát, reménységet nem mentenünk az eljövendő időkre e felemelő jelenségből. Fontos alkotmányos aktus volt nálunk mindig a koronázás, de a mai világrengés közepette — mint országunk szilárdságának jelképe — méginkább kiemelkedik annak történelmi jelentősége. Ilyennek tekintjük, mi, de ilyennek látja a koronázást uj uralkodónk is, aki a magyar nemzet öserejct, a magyar nép nyiltszinüségét, királyhüségét, lovagiasságát, hazaszeretetét a legközvetlenebb tapasztalatból ismerte meg s éppen azért büszkeséggel viseli Szent István koronáját. Viszont a magyar nemzetnek is eleve alkalma nyílott felséges uralkodójának kiválóságát csodálni s nemes egyéniségét szeretettel, hódolattal szivébe zárni. A veszély órái forrasztották eggyé a nemzetet s az ifjú királyt és ebben . bwtsis zálogát kell látnunk jövendő boldogságunknak. Minden okunk megvan arra, hogy egy szebb jövő hajnalhasadását lássuk az uj király trónra léptében. Bizalommal hihetjük, hogy a hazáért, a trónért, szövetségeseinkért s emberiség szabadabb lélegzéséért hozott mérethetlen véráldozatunk a nemzeti egységet, alkotmányunk teljes kiépítését fogja eredményezni. Nyugodtan helyezzük sorsunkat felséges uralkodónk kezébe, aki megkapó egyszerűséggel mondá „mindent meg akarok tenni népeim boldogságára“. Népek, nemzetek jólétének, boldogságának alapkelléke az igazi kúltura. Itt nagy területek várnak még megmunkálásra. Mi — néptanítók — mint a magyar nemzeti nép- műveltség izzólelkü piónirjai, — hódolattal visszük lelkesedésünket, munkaerőnket a trón zsámolya elé, hogy felséges uralkodónkat magasztos szándékainok valóra váltásában megsegítsük. — Éijen a király! ♦♦♦ ♦♦♦ D T T H □ N. Katona fiaimnak. Irta: Szabados Eöe. Nehéz a búcsú most, keserves . . . Sosem hallott sugallatok Simulnak zaklatott szivemhez: így még sosem búcsúztatok. Búcsúzzatok! Az Isten áldjon! Az Ö nevében menjetek! Az Ő nevét szivembe zárom, Hisz Ö van, Ö lesz veletek. Kisded koroktól eleddig Csak a núeink voltatok, De jussunk most szárnyra eresztik Sosem dühöngött viharok. Mi maradunk, ti messze mentek. Ki tudja, milyen messzire? Mi, bánat súlyától levertek, Mi tudjuk csak, más senkise.
