Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-06-01 / 10. szám
4. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 10. szám mástól és azoktól, akik nagy tapasztalataiban gazdagabbak vagy gyorsabban rátalálnak a tanítás megkönnyítésének útjára, a társak szívesen tanulnak, ott a tanitói érték és erő növekszik. Ezt látni aztán nagy gyönyör. Nekem ilyen gyönyörűségben részem volt. Az ott és akkor szerzett benyomást elfeledni nem tudom, nem is kívánom. Elemi iskoláinkban a tanulók túlterhelését az is elősegíti, ha a tanítási anyagot igen aprólékossággal, igen kibővítve tanítják. A- hol szaktanitás van a középfokú iskolákban, a túlterhelés a szaktanitásból folyik. Pl. e- gyesek az előirt tervszerint megszabott a- nyagot nagy részletességgel tanítják. Példát mondok. Egyik gimnázista fiam az irodalom történelmet a Beöthy képes irodalom- történetből kellett tanulja., mert úgy kívánják. Ugyanő a történelemből így számolt be : Még 60 oldalt kell megtanuljunk. A vallásiam tankönyvben adott anyagot még egy- harmad annyival jegyzett alakban toldják meg stb. Azt megértem, hogy nehány nevesebb emberünk anyjának a nevét is megtanultuk, de hogy ez az ismeretszerzés minden kiválóbb más nemzethez tartozónál is megkí- váníassék, nézetem szerint nincsen értelme. A nevezetes emberek szülőinek tanulása csak annyiban értékes, hogy a szülőknek a gyermekekre tett hatásának erejét példában bemutassuk Ezt pedig akár nevek nélkül is megtehetjük. Ez a lényeg. Általában mindenben a lényeget keressük. Az összetört tükörüvegnek kicsinydarabjában csak az arcnak részét látjuk, mig az egészben teljes képet szemlélünk. Ami a lényeg, az mutatja a teljes képet. A szaktanitásnál a tanulóknak megterhelését az is előidézi, hogy minden szakember a maga tárgyának mélyítését, szélesítését alapossággal követeli s szeretné elérni a tanításban is. Ha itt is mindenik a lényeget keresi és találja meg, emeli ki, a terhelés elesik. Hiszen a középfokú iskoláknak az a feladatok, hogy a lényegében általános műveltséghez, ismeretszerzéshez, az emberré emelkedéshez azt adja meg, amihez a tanuló újabbat és újabbat fűzhet. A gerincet kapja meg, az a fő. Erre a többit aztán rárakja. Nemzetiségi vidéken nehány középfokú iskolában láttam, hogy a nemzetiséghez tartartozókat, mondhatnám, a magyarság rovására igen felkarolják. Ezzel a magyarságnak jóindulatát mutatják s nemzetiség által lakott népnek tanulni vágyását, magyarosodását óhajtják igazolni. Derék intézeteink is vannak, de vannak olyanok is, amelyekben a nevelő irány nem erős, nem is ép. Pedig amint a tanítás kell hogy mesteri legyen, úgy kell a nevelői i- ránynak is ezzel egyaránt haladnia. Hosz- szú iskolai munkám alatt találtam olyan oktatókra, akik az órákat lemorzsolták s a tanítási anyagot megetették. Többre nem törekedtek. De találtam sok olyan oktatót, aki fegyelmet tudott kelteni, és lekötni kedves, átmelegedö lelkes tanításával nem óraadó, hanem valósággal oktató, atyai irányitó volt s akinek szava, cselekedete, a tanulók lelkében nyomot hagyott. Ilyen ideális nevelö-tanitó a sorsnak jóságából minden fokon volt és van. Ezek azok a mi lelki irányítóink, kiknek szelleme egész é- letünkön megérzik, akik mikor porladnak, akkor is hevítenek s a tanítványokban élnek. Ilyeneket adjon a Gondviselés sokat! akkor a nemzet sorjai, a jövő nemzedék eszmékkel és nemes iránnyal, magyarsággal telve indul ideális emberi útjára és egész emberré lenni törekszik. Ilyenek legyenek sokan, mennél többen! hosszú levelemnek ez irányú részét ezzel az óhajjal fejezem be. * * * Az értékes, tapasztalt pedagógus sok igazságot irt le még. Azokból alkalom adtával majd közlök, ha jó sorsom megengedi. (Nagybánya) Székely Rrpáö. ♦♦♦ Kapcsolat létesítése az elemi és középiskolák, főleg a gymnázium között. (Pályamunka) Jelige: Az iskolák az életet szolgálják. Nem szükséges, nem célravezető, sőt hi-
