Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)

1917-05-01 / 9. szám

9. szám. 3' oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ amely már a serdülő gyermekek kö­zött országosan terjed s az iskolai gyermekeknek nehezebb fegyelmezése, a fegyelemnek a meglazulása, a belső rendnek némi megbomlása mind ide vezethető vissza. A családfő erélye hi­ányzik s az a könnyelmű, vagy gyen­gébb családanyán megérzik, de meg­érzik a gyermekeken, az iskolán, a társadalmán. Bármennyire igyekszünk is arra, hogy a rend, fegyelem a bé­ke időben megnyilvánult legyen, nem lehető, mert a bajnak a gyökere a családban van. Nem is mulóban, ha­nem terjedőben látjuk. Az ellene való küzdés kevés eredménnyel biztat. Azonban nekünk ez ellen meg kell tennünk mindent. Meg is teszünk. Azonban a dologtalanságnak, a züllés­nek a megakadályozására már a ható­ság, bármenyire is el van foglalva, kell tegyen. A háború folyamán nagyok és ki­csinyek s ez utóbbiak között csekély­ségem is azt mondtuk, hogy a hábo­rúnak nagy javító és átalakító hatása van és hogy ez a nemzetnek a szi­lárdságát, az erősségét fogja eredmé­nyezni. Nagy általánosságban talán lehet igaz ez. Azonban azokra, akik a tunyálkodásba mélyedtek bele, akik a dologtalanságnak rabjaivá lettek, ez nem áll. Ezeket a kegyetlen és óri­ási áldozatot szedett háború nem ja­vítja meg. Ők kivételek maradnak. Ők a társadalomnak azok a heréi, azok a betegei, akiket mint az iszákosokat a szanatóriumban, meg kell javíta­nunk A harcból visszajövő férjek ha­tározottsága, erős karja, szelíd rábe­szélése ha nem változtat rajtok és a hatóságok szigora, amely majd erre is ki kell hogy terjedjen. A mai háborús megszorításokat csak a betű szerint vett legkorrektebb em­berek, aztán a legszegényebb, naponta piacról élő városi nép és a mindené­től megfosztott menekülésre kénysze- ritettek érzik. A többieket nem sújtja ilyen mértékben. Sokan pedig kere­setágukkal egyenesen arra indultak, hogy meggazdagodjanak. A szerencse, a furfang, a rendeleteknek a kijátszá­sa kedvez is nekik. Azok.a csalások, azok a törvény keretein túl messze menő merészségek, a melyek hírlapja­inkban írott mint bűnesetek vagy bű­nügyi kihágások felszínre kerülnek, e- zeknek a bizonyságai. Szomorú bizo­nyítékok. Bizonyítják azt, hogy a kö­zös szerencsétlenséget vérszomjas állatként miként használják az egész nemzetnek a megrablására. Ezért olyan nagy az ára mindennek. Ezért folyik el a rengeteg pénz szerteszét. Ha az a hallatlan rabló módon való kereske­dés nem lenne, olcsóbb volna a hús, olcsóbb volna az élelem, türhetőbb lenne a megélhetés most is. . . . A- zok az árfelemelők megrablóink és gyűlöletes erkölcstelen ellenségeink. Ellenségeink azért, mert mesterséges manipulálásaikkal olyan áremelést i- déztek elő, amely megrontásra, meg­károsításra vezetett. Mekkora erkölcs­rendőri szervezetre lesz szükség, hogy a szemérmetlenül üzérkedő lelketlen tömeget abba a törvényszabta keretbe szorítsa majd, amelyben a társadalmat nem fenyegetheti általuk baj. Milyen statariális szigorra lesz szükség, mikor majd háború után a visszaélésekbe belejött üzérek hamisságát kell meg­torolni, féken tartani. ! ! ! Nem lesz

Next

/
Thumbnails
Contents