Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-05-01 / 9. szám
2. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 9. szám. hogy legyen és szokott lenni, van kárba veszett, rossz kézbe került a- domány is. Hát ez így szokott lenni és ezen teljesen segíteni nem lehet. Csak természetes hát, ha olyan nagyarányú jótékonyságnál, amilyen a had- bavonultak családjainak a segítése, nagy arányban érzik a hiba is, a kárba veszett jótétemény is. Az intézőket bizonyosan magasabb politika vezeti e dolgoknak a vitelében, amelyet én nem értek. Azt értem, hogy a földhöz ragadt szegény, kinek a férje keresője volt, a hadbavonulás- sal rá van szorulva a segítségre. Itt az államnak a kárpótlása szükséges. Itt szükséges, hogy a megélhetést elősegítse az állam. Még azt is megértem, ha a szegény családnak olyan kereső fia után, aki keresményét a szülőknek hazahordta, a hadbavonulásával államsegély jár a családnak. Mindez méltányos s mindez igazságos. De nem értem azt, hogy a katonáskodó családapa után, annak nem vele élő a- pósa és anyósa, akik talán még morzsát sem kaptak tőle a háború előtt, utána hadisegélyt kapjanak úgy, mint az ő családja. A pénzszörásnak ez a módja lehet részben kiengesztelés a háború miatt, lehet itt-ott megelégedést keltő, de nem helyes. Nem helyes pedig azért, mert rossz következésekkel jár, rossz eredményt hoz. Tapasztalom, hogy a háborús segítség a segélyeseknek egy részét rontja. Rontja, mert ezek a hadisegélyt nem jóra használják. Sokan mint könnyen jövő pénzt, amelyért fáradniok nem kell, várják, szempillanat alatt elköltik, aztán ölhetett kézzel ülnek, mig eljő a következő segélyadás, amikor ismét pénzhez jutnak. Dolgot nem keresnek, a munkától húzódoznak, saját házi dolgaikat elhanyagolják, gyermekeikkel nem törődnek. És ez nem a bajok miatt való elfásulásból ered. Az az oka, hogy nincsen itthon, aki a körmükre koppantson, nincsen, aki'ráncba szedje őket. Vannak aztán olyanok is, akik a dologtalanság mellett iszá- kosságra vetemednek s erkölcstelen életet folytatnak. Minden segítség akkor jut jó helyre, jó kézbe, ha a segélyezettet erkölcsileg is emeli. így a jót segíteni, gyönyörűség. Minden segélyt úgy kellene felfogjon és kezébe vegyen az, aki kapja, hogy érdemes iparkodjék arra lenni. Az ilyen kézbe jutott segély nem kidobott pénz, hanem befektetett tőke. Tőke, mert erkölcsi mélyreható ereje van. Akinek a kezében a hadba vonult családfő vagy családtag után kiadott állami segély ilyen erkölcsi tőkévé válik, az még a mai küzdelmek között is megél, mert az az erő, ami benne erkölcsi erély, a haladásnak a magja és ez az előmenetelében segíti. Ha mind ilyenek lennének azok, akik segélyhez jutnak, milyen nagyszerűvé válnék az országnak a helyzete, még a mai nagy nyomorúságok között is! milyen más lenne akkor a nemzet élete ! A köznépnek egy része nem ilyen. Mindenoldalról hangzik a panasz, hogy a dologtalanság, a könnyen élni vágyás, a hanyagság terjedőben van köztük. Ezek a hibák első sorban azok között vannak meg, akik hadbavonult férjeik után az állam jótékonyságát a segélyben élvezik. És én azt hiszem, azt tapasztalom, hogy az a fejetlenség,
