Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)

1917-03-01 / 7. szám

2. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7. szám. élelmezése ne csak fenn ne akadjon, de jobb lehessen, mint amilyen ma. A munkaerő igen megapadt. A munkáskéz megfizethetetlen. Szaporít­suk a munkakezet. Azon kell lennünk, hogy azok, akik eddig, akik a há­ború előtt a nehéz munkán kívül ál­lottunk, ki vehessük belőle a részün­ket. Nem szégyen az, de hazafias cselekedet. Ezt a hazafias kötelessé­get teljesítenünk kell. Némelyik városnak középiskolai ta­nulóifjúsága helyes ambiciönalás és vezetés mellett egy-egy területet mü­veitek meg a háború alatt. Ezt lehet­ne általánosítani is talán . . . Ügy­szeretettel és eréllyel okvetlenül meg kell tenni. Minden olyan községben, amelyben középfokú intézetek vannak, egy-egy területet kellene az ifjúságnak kijelölni, átengedni. Azok a társas ki­rándulások, de főképpen a játékdéiu- tánok erre még béke idején is részben felhasználhatok. S mennyi erkölcsi, mennyi nevelő hatás lenne abban a munkában és annak eredményében, amelyet igv el lehetne érni!! Olvastuk,, hogy a tél folyamán Ber­lin főutcáiban a közlekedést gátló hő­tömegnek eltakarítását önkéntes cso­portok végezték. Nem önkéntes ka­tonák, hanem önként vállalkozó civi­lek. Részt vett ebben úr és pór ön­ként, díjtalanul. Budapesten egy mág­nás asszonyokból álló csoport ugya­nezt kezdeményezte. Az ilyen példák bennünket mindnyájunkat munkára indítanak. Ne a rendkivüliség, ne a sport ize a munkának, hanem a ben­ne rejlő anyagi és erkölcsi hatás in­dítsanak erre Ez senkinek az ember­ségéből le nem von semmit, sőt e­meli. Ilyen alapon nem csak a közép­fokú iskolák ifjúságának, hanem a hivatalszolgáknak, a kisebb s erre a munkára önként vállalkozó tisztvise­lőknek tért és alkalmat kellene adni arra, hogy termeljennek, dolgozzanak s hogy magukon a mostani rendkívüli időben könnyítsenek. Ha egy-egy kis területen akár konyhakerti növényeket termesztenek, akár a sertés hizlaláshoz szükséges élelmi anyagot csak részben is megszerzik, nagyot könnyitenének magukon. Meg lenne az a haszna, hogy apróbb szükségleteknél nem tá- moszkodnának a piaczra. Némi füg- getlenitést a piaci áraktól s némi a- nyagi megkönnyebbülés csak elő­nyünkre volna. A gyümölcsfák tavaszi tisztogatása, a fák tövének felásása, fák trágyázása, a permetezés, a fák évi gondozása, a konyhakerti növény­ek rnunkálása lekötnék a kezeinket, de jutalmaznának. Mjóta a háború dúl. jelszó lett a többtermelés. Ez nemcsak a falunak, de a városnak is szól. Ez a jelszó több munkát is jelent. Vállaljuk a több munkát is. Vállalnunk kell! A háború, a közérdek, az ország kívánja ezt mindnyájunktól. Mi pedig az ilyen kívánság elől ki nem térünk. A háború utal többtermelésre, a háború szőrit nagyobb munkára. Ed­dig is tettük, most még inkább kel! tennünk. Meg kell feszítenünk az e- rőnket. Rövidebbre fogjuk a pihenést, hosszabra a munkaidőt. Aki a hábo­rúnak a kényszerűségét igy fogja fel, megérti a mostani körülményekkel já­ró kötelességeket. i Többtermelés, okosabb munkabe­osztás, több munka, kevesebb pihe-

Next

/
Thumbnails
Contents