Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-04-01 / 8. szám
X1U. éufolyam Szatmár-Démeti, ■ a 1516. április r rr S-ik szám. megjelenik minőén hónap 1-én rfinu6Yi értesítő HEUELÉ5- ÉS OKTRTRSdBYl 5ZRKLRP Felelős szerkesztő: Társszerkesztő : Neubauer Elemér, JlSifeij Székely Rrpáő, Szatmár-németi, Tanitóhháza. Nagybánya. Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei Általános Tanüó-Egyesület. Előfizetési ára : egy eure G kar. Mezőgazdasági többtermelés. A mezőgazdasági többtermelés gondolatát homloktérbe állította a háború s míg régebben csupán az elvi vitákig tudtunk eljutni e téren, most kényszerülve vagyunk derékon kapni e fundamentális kérdést, mert már ma megállapítható, hogy a győztes félnek is oka van remegni a háború utáni gazdasági összeomlástól. Hiszem, hogy az a nemzet fog leghamarabb talpra állani, amely helyesen választja meg a regres- sálódás útját. Nálunk adva van a természetes útirány. Földművelő állam vagyunk, tehát itt kell kezdenünk a megújhodás folyamatát. A többtermelés lehetősége nem üres szólam, mert ismert tény, hogy Csehország, Németország, Belgium eredetileg soványabb talaj és kedvezőtlenebb éghajlati viszonyok dacára, holdankint a mienknél 25—50 százalékkal nagyobb terméstöbbletet képes felmutatni. Ezt a hozamot a mi gazdáinknak is el kell érniök, mert különben a háború után kicsúszik a föld lábuk alól, ami egyet jelentene az ország gerincének megroppanásával. A többtermelés keresz- tülerőszakolása megérdemli a gazdák legnagyobb erőfeszítést s a legmesz- szebb menő államhatalmi beavatkozást. Ha virágzók gazdasági üzemeink, úgy nyomon követi azt az ipari és kereskedelmi föllendülés, az általános jólét és a kulturális fejlődés, valamint az adózó polgárság teherviselési képességének emelkedése. Egyszóval az áldott föld, mely a háború alatt páncéltornyoknál biztosabb fedezéket nyújtott katonáinknak, a jövőben is boldogulásunk zálogául Ígérkezik, ha szeretettel, megértéssel, szorgalommal és szaktudással fordulunk feléje. A nagybirtok egy része a háború után éppen a munkáskéz hiánya miatt valószínűleg parcellázódni fog, tehát tekintetünket a millió és millió kisgazdára kell vetnünk, akik részére oly nevelést kell biztosítanunk, melynek segítségével eljutnak a többtermelés akarásához és annak tényleges eléréséhez. Óriási tömegekről lévén szó, idevágó uj intézményeket képtelenek vagyunk megfelelő számban létesíteni, éppen azért a meglévők közül kell keresnünk olyat, amelynek célirányos átszervezésével gazdáink szaktudásának emeléséhez jutunk. E célra éppen kiterjedtségénél fogva egyedül a hatosztályu elemi iskola és folytatólag a kisebb fokozatú gazdasági ismétlő iskola kínálkozik, megfelelő átszervezéssel, alkalmas intézménynek. Merészebb újításoknak nem