Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-03-01 / 7. szám
7. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7. oldal. Egy napon Erzsiké egy postai csomagot kapott. Kíváncsian bontotta fel. Hát ime egy szép csokor piros rózsa tűnik elő! Mellékelve egy levél is, amelyből Erzsiké megtudta, hogy névnapjára meglepetésül küldte Gábor az édes anyjával. Micsoda szép rózsák! Mindenik az ő kedves színe ! Mintha mosolyognának! Mintha mindenik az ő lelkét zárná magába! Mintha minden csinos-levél az ő búcsúcsókját lehelné ajakára! . . . Egy édes-bús visszaemlékezés húrja rezegted meg szivét. Mily boldog volt ő tavaly ilyenkor! A kedves csokrot ő maga, személyesen hozta el névnapjára. Mily édes öröm uralkodott akkor a családban! Az ajkak beszédesek, a rózsák mosolygóbbak voltak. Minden, de minden tárgy boldogságról beszélt. Most mindennek vége! Amint igy elmerengve a rózsákat nézegeti, egy titokzatos érzés, egy megmagyarázhatatlan sejtelem rezzen át lelkén: mintha már nem is élne, aki küldte! mintha csak búcsúzó lelkét lehelte volna bele egy kedves rózsába, hogy ajkaihoz érintve, tőle búcsút vegyen! Irgalmas Isten! . . . ha sejtelme igaz volna! A sötét gondolat mind jobban átjárja egész valóját. Egyenkint nézi a rózsákat. Keresi az ő lelkét, de nem találja. Sorra csókolja mindeniket. A rózsák egyformán mosolyognak. De az ő szivét valami megmagyarázhatatlan balsejtelem szállja meg. Az öreg asszony is várja a postást, napok óta nem kapott hirt kedves fiáról. De im, jön a postás! Levél a harctérről! Hála Istennek, ha tőle ...............a levelet mohón té pi fel ... . az irás ismeretlen kézből jő. Olvassa............s egy sikoltással összerogyik. Lássuk, mi volt a levélben? Mélyen tisztelt Nagyságos Asszonyom! Nehéz kötelességet teljesítek, de megteszem, mert megtartására katonai becsületszó kötelez. Kedves fiával a fronton a legjobb és legőszintébb bajtársi viszony kötött egybe bennünket. Mint testvérek szerettük egymást. Itt a harctéren, hol a következő óra sem bizonyos, ünnepélyes Ígéretet tettünk egymásnak, hogyha egyikőnk elesik, a másik tudatja hozzátartozóit. A kedves jó fiút, az én Gábor barátomat egy roham alkalmával éppen homlokon találta egy ellenséges golyó, s az Ön kedves fia hősi halált halt. A roham után hőshöz illő pompával temettük el. Apróságait, szive mellett őrzött emlékeit becsomagolva, mellékelve küldöm azon kéréssel, hogy szíveskedjék ezeket, mint legdrágább ereklyéket az ö szive választottjához: arájához elküldeni stb. így végződik a levél. Édes anyja napokig önkívületi állapotban feküdt. A csapás teljesen megtörte. Zárkózott és komor maradt. Vájjon Erzsiké hogyan fogadta a csapást ? Könnyen elképzelhető! Sok ilyen tépett levél kerül ki a véres háború alatt a frontról. Az Úr kegyelme erősítse meg a vérző sziveket és csepegtessen gyógyító balzsamot a megtépett keblek sajgó fájdalmaira. (Szatmár.) Uarga Benő Síri beszéd. Tartotta néhai Varga Benő szatmári áll. isk. igazg. hamvai felett: Hajdú Károly ref. lelkész, hitoktató. Midőn ez újonnan ásott sir felett megállók, hogy néhány percnyi meghallgatást kérjek, ne kívánja tőlem senki, hogy elköltözött társunk tanulságokban, gazdag életét felidézzem s halálából leolvassam az élet bírálatát. Szavaim, melyeket elfogódással küzdve mondok, az őszinte bánat és mély megilletődés szavai lesznek, hirdetve ez áldozatára váró sir felett is, hogy nekünk nagy veszteségünk, nagy keserűségünk vagyon! Nagy gyászra hivattatíunk, mert egy szeretett, tisztelt és sokak által igaz részvéttel megkönnyezett férfiú, egy lelkes, buzgó s hivatásához igazi, páratlan hűséggel ragaszkodott jó tanító, egy valódi népnevelő ki-
