Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-03-01 / 7. szám
4. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7. szánu mindazokat a módokat és helyzeteket, amelyekkel előbbre segitse annak a területnek iskolai ügyeit, amely reá bízatott. A gondnokságok által eddig úgy, ahogy végzett munkákban ő járna el a községi elöljáróságnak segítsége mellett. A kerületi tanfelügyelő a kész ügyeket a járásiaktól átvenné s intézné tovább. Az ő jogköre szélesednék, kiviteli eljárásában több függetlenség lenne. Erről különben széles mederben lehetne Írni. Az egy-egy megye területén működő összes elemi iskolák iránya egységes legyen az ország állami iskoláival s tanítói egy-egy megyei testületben közösen munkáljanak azokon a kérdéseken, amelyekkel az iskolaügyet becsülettel, a köznek, az országnak javára szolgálhatják. Nem tudjuk milyen lesz a reform. Reméljük, hogy jó lesz. Kiváió szakemberek munkája, ha gyakorlatilag a gyakorlati szempontokkal találóan beválik, használ az országnak. A reformnak pedig bizonyára ez a célja. (Nagybánya) 5zékely RrpÓÖ. ♦♦♦ |VARGA BENŐ f L 1855—1916. Érzékeny veszteség érte a szatmári áll. iskolai tanítói kart Varga Benő címzetes igazgató váratlan elhunytával. Oszlopos tagja volt testületünknek s kidöltével nagy iir maradt utána. Noha galambszelidségü lelkületének sugallatát követve, távol tartotta magát az előre törtetéstől, mégis megsejtettük, megismertük benne a puritán jellemet, a költői finomságig magasztosult nemes életfelfogást, az alapos tudás és műveltség hordozóját s mindezekért nem volt pályánkon munkatárs, akit nálánál nagyobb tisztelettel és szeretettel vettünk volna körül. A mi pályánkon számbavehető elő- lépés, kitüntetés nincs s ha valaki mégis lankadatlan buzgalommal látja el 4 évtizeden keresztül a népnevelői nehéz tisztet, — abban apostoli léleknek, mérhetetlen hivatásszeretetnek kell lakoznia. Varga Benőt mindig ilyen izig-vérig lelkes pedagógusnak ismertük. Élete folyása tanulságos példa arra nézve, hogy a tanitványok háláját, a társadalom részéről jövő nagyrabecsülést, a kartársak csodálatát és szere- tetét hogyan lehet szerénységgel, nyilt- szivüséggel, tartalmassággal és fáradhatatlan munkássággal kiérdemelni. Rajongásig szeretett családja felett féltő gonddal őrködött s mig magával szemben a lemondás embere volt, addig családjának jólétéről, gyermekeinek neveltetéséről és elhelyezéséről mintaszerűen gondoskodott. Gyönge, törékeny szervezetében erős és szép lélek lakott, melynek eiröp- penésével az égiek hona gazdagodott, de mi szegényebbek lettünk egy ki- választottal. * * * Elhunyt pályatársunk életrajzi adatait a következőkben adjuk: születet Szatmárvár- megyében Méhteleken, 1855-ben. Elemi iskolába szülőfalujában járt, honnan-mint feltűnő képességű gyermeket — szülei a szatmári ref. gimnáziumba adták. Itt végezte a gimnázium hat osztályát. Azután a sárospataki tanítóképzőnek volt jeles növendéke, hol tanítói oklevelet nyert. Tanítói állást
