Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-03-01 / 7. szám
7. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. oldal. kellemetlenség. Akárhányszor magának szerez a tanitó kellemetlenséget a mulasztások szigorú kezelésével. A jegyző és körjegyző az iskolai mulasztások kezelésébe olykor rossz indulatot visz be. A gondnokság akárhány helyen kerékkötője az ügyeknek, ahelyett, hogy elősegitője volna. A községi faiskola nem egy helyen bozót s keritetlen terület, amelyet a tanitó odaadó igyekezete nem tehet azzá, ami a rendeltetése. Az államsegély a nemzetiségi iskoláknak legnagyobb részénél céltalanul kidobott pénz, helyesebben az ellenséges érzületű és egyáltalában magyar lenni nem akaró egyén vagyoni megerősödésében eszköz. Ezekben az iskolákban a tanfelügyeletnek ereje olyan gyenge, hogy aki látja, aki ismeri ezeket a dolgokat, aki több megyéből hall adatokat erre, vagy feljajdul, vagy elcsügged. A tanfelügyelő akár milyen lelkes magyar s akármilyen buzgó szakmunkás, vagy belégyöírő- dik a helyzetbe s tesz, amit tennie lehet, vagy pedig tűrhetetlenné teszi a helyzetét. Különben az államsegélyes iskolák felügyeletében éppen megfordítva kellene érvényesülnie, pl. az állam és felekezet jogának. Ha 100 koronát ad a felekezet s a többit az állam, akkor miért felekezeti az iskola? Amelyik iskola a tanítói fizetést az államtól kapja nagy részt, abban az ellenőrzés az államé legyen legalább a hozzájárulás arányában. Államsegélyt csak magyar tanitás- tiyelvü iskola tanítója kapjon. Mondhatják ezekre, hogy ideák. Én megvalósításra váró elveknek tartom. Állítom, hogy általánosan nálunk a magyar népiskolázás útja sokszor sok helyen töretlen. Azonban hiszek abban a közeljövőben, amely az ország népiskoláinak magyar irányát meghozza és megerősíti. Lesz magyar iskolaügy a becsületes magyar közigazgatás mellett, lesz magyar állam, amelyben magyarnak fogja magát érezni mindenki, aki itt lakik. Az iskolák belső fejlődését jó tanítóktól, magyarrá tételét az államhatalom elhatározása mellett és irányítása utján derék magyar érzésű iskolaügyi munkásoktól remélem. A tankötelezettség keresztül vitele a szigorú ellenőrzést kívánja meg. Ezt talán a járási tanfelügyelet létesítésével lehetne megoldani valójában. A járási tanfelügyelet az iskolák külső és belső ügyeit ellenőrizze. A kerületi tanfelügyelet szárnyai alatt s attól is a központtól nyert irányítás mellett az óvodák, el. iskolák összes ügyeit intézze ez. Az anyagi ügyekben, az iskola belső irányításában, a tanítóságnak adminisztrácionális dolgaiban s amennyiben a személyi ügyek a népiskola ügyeivel összefonódnak, azokban is tanácsadó, irányitó, felvilágosító legyen a járási tanfelügyelet. A mulasztásokon kezdve, melyet úgy ellenőrizne, hogy az iskoláktól a községi jegyzőhöz beadott igazolatlan mulasztások elintézési ügyéről a mulasztás beadása napjától számított egy hét alatt jelentés adatnék az iskola részéről hozzá, minden kis és nagy ügy az ő kezéből s elintézése után jutna a kerületi tanfelügyelőhöz. Neki a néptanítói és óvodai gyakorlati munkán, az anyagi és személyi ügyek lebonyolításán kívül ismernie kellene
