Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)

1916-02-01 / 6. szám

XIU. évfolyam

Szotmár-németi,

1915. február

v

6-ik

szám.

megjelenik minőén hónap 1-én

ranuBYi értesítő

NEUELÉS- ÉS OKTRTR5U5YI 5ZRKLRP

Felelős szerkesztő:

Neubauer Elemér,

Szatmár-németi, Tanitókháza.

Társszerkesztő :

Székely Rrpáő,

Nagybánya.

Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei Általános Tanitó-Egyesület.

Előfizetési ára : egy éure 6 kor.

Vessük be földeinket!

Ne maradjanak vetetlenül földeink! E jelmondatot Magyarország miniszter- elnöke bocsátotta szárnyra az uj évben. Szól pedig e felhívás minden olyan tényezőhöz, akinek befolyása van a népre. Ezek között talán nem utolsó helyen áll a néptanító. Mi a nép körében élünk, ütőerén tartjuk kezünk s nem ritkán helyesebben ismerjük fel baját és észszerűbb tanácsot, orvoslást tudunk nyújtani neki, mint a bizalmatlansággal fogadott hivatalos faktorok. E bensőséges viszonyból kifolyólag bizonyos kötelezettség háramol mireánk úgy a köz-, mint a magánérdek szempontjából. Ne feledjük, hogy nemzetünk élet-halál küzdelmének tetőpontján áll, amikor minden müveit ember felelősségtudatának határa kiszélesbül. Ennélfogva ha gyakorlati szempontból értékes megfigyelése, vagy ideája van bárkinek, ne rejtse véka alá, hanem álljon elő azzal és hasznosítsa a köz javára.

A háborúnak szorosan összefüggő kettős tagozata van, egyik a fegyveres, másik a gazdasági harc. Ez utóbbit itthon kell győzelmesen megvivnun k.

A mi vármegyénk gazdasági helyzetéről az ősz utolján kiadott hivatalos jelentés arról számol be, hogy nálunk aránytalanul sok föld maradt bevetetlenül. Ezen aggasztó tüneten feltétlenül változtatni kell.

Noha éghajlati viszonyaink következtében mezőgazdaságunk főleg az őszi vetések sikerére támaszkodik, ezúttal mégis szorgalmazni kell minden olyan helyen a tavaszi vetések és kapás növények divatba hozását, hol a földek bármi okból munkálatlanul maradtak. A pap, tanító, jegyző feltétlenül ismeri esetről-esetre a mutatkozó baj okát a maga kis körzetében, tehát módjában áll oly intézkedéseket javasolni, esetleg közerővel, vagy hatóságilag keresztülvitetni, melyek legjobban illeszkednek a gazdaközönség szükségleteihez. A kormány vetőmaggal, olcsó munkaerővel siet a gazdálkodók segítségére, tehát csupán a falu intel- ligentiájának jóakaratán, okosságán és lelkiismeretén fordul meg, hogy a gazdasági válságot elkerüljük. A gazdacsaládokban megvan a törekvés és készség földjük minden talpalatnyi területének megmunkálására, csak a lehetőséget kell hozzá megadni. Általános intézkedések nem vezetnek célhoz, ellenben a helyi viszonyok közvetlen ismerete mellett, a rendelkezésre álló kézi és igás munkaerő okos kihasználásával, a község lakosságának szolidaritásra való ébresztésével, a hatósági segítség időszerű igénybevételével e téren kézzelfogható siker biztosítható. Lehetetlent nem kívánunk ta- nitótársainktól, de most háború van,