Tanügyi Értesítő, 1915 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1915-12-01 / 4. szám
2. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 4. szám. A fronton és a front mögött. A harci riadó a nemzetet nehéz feladatra hívta el. E feladatnak küzdelmeiben a tanítók is ott állanak. Kötelességből vannak ott. A hivó parancs nekik is szólott. Abban a hátborzongató, idegölő, az embert az önkívületig fokozó küzdelemben sok tanitótársunk van. Az erőknek a teljes elzsibbadásig való csigázása, a szenvedések előidézésében és látásában való elfásulás a harctéren a tanítóságnak is bőven kijut. A földbe vájt védőüregek, az esővel átitatott föld sara, a szennyes verejtékkel feketére festett ruha egészségtelensége, a csontig átjáró, a velőkig ható hidegnek ereje őket is éri. A halál száz alakban leselkedik rájuk s száz alakban látják sokszor. A nélkülözésben, szenvedésben, veszélyben az emberi erőt csaknem meghaladó túlfeszített fáradságban az elpusztulásnak minden pillanatban kitéve élik napjaikat amig élhetik. Nyugalmuk, kényelmük, biztonságuk nincsen, családjuktól távol, ismerőseiktől, barátaiktól messze idegenben ezer veszedelemben vannak, hogy a hazát nekünk s az utódoknak megvédjék. Mig a fronton a végsőkig feszitett izgalom igy őrli, emészti és fásitja őket, minket a gond, a küzdelemnek itthon a háború miatt kialakult része foglal el. A fronton a hozzánk betolakodni törekvő ellenségnek visz- szaszoritása s megsemmisítése, a front mögött a haza fentartása a feladat. A fronton lévők védnek, hogy dolgozhassunk, a front mögöttiek dolgoznak, hogy a védők megállhassanak. A fronton küzdők s a front mögött harcolók egymásért fáradnak. Az állandó életveszedelem és kockázat ez több fáradsággal járó munka mint az, melyet béke idején folytattunk. Mikor a harc megindult, csak természetes, hogy az itthonmaradtakra a gond nagyobb súllyal szakadt. Az elmenteknek munkáját is nekünk kell elvégeznünk, amennyire tőlünk telik. Itt mindenkinek kettő helyett kell gondolkoznia és dolgoznia. Most a munka fáradságából az aggnak s a gyermeknek is kijut. Az itthon maradt feleség a férje, a testvér testvére helyett, a rokon a rokonáért, a barát a barátjáért, a közpályán élők mindenkiért, másért kell, hogy dolgozzanak. A rend, a dolgoknak' a menete csak igy haladhat fennakadás nélkül. A közpályán élőknek a példaadáson kívül másokat is, mindenkit kell serkenteniük, hogy az ország belső munkája haladjon, hogy itt a teljes fennakadás be ne állhasson. Ha a belső munka megakad, az a frontra is veszedelmet hoz s ha a front veszélyeztetve van, mindnyájan mindenünkkel veszve vagyunk. Az itthon maradt tanító mint közpályán élő munkás, akár nő, akár férfi, derekasan ki kell, hogy vegye a küzdelemből a részét az iskolán kívül is. Ha az iskolában terhesebb munka jut neki, ha fokozott igyekezettel kell dolgoznia s ha többet kell az iskolában fáradnia, ezt bizonyára zúgolódás nélkül megteszi, mert a köznek reá háramló feladatából nagyobb részt kivennie, mint máskor, hazafias tett. A köznek reá háramló más feladata is van most több mint valaha. Azt a kötelességet, melyet a had- bavonultak itthonmaradottjaival szemben a nagyobb városokban a tanácsadó, az ügyes bajos dolgokat intéző osztály, úgynevezett bizottság teljesít, kisebb körben a tanitó végzi. A hadi céllal összefüggő gyűjtések, melyek az iskola bevonásával vagy azonkívül folynak, csak igénytelen kicsiny részei a háborúval társuló rendkívüli munkának. A tanácsadás, a tájékoztatás, a felvilágosítás, a jórairányitás, a tanítóra váró értékesebb hadimunka. Ezt a hadimunkát nemes hevülettel sokan végzik. Tesznek amit lehet, amennyi idejük és erejükből telik. Egyik falun tevékenykedő tanitótársunk a hadi munkából reá hárult kötelességekről ezt mondja: Reggeltől estig teljesen a közügynek élek családostól augusztusban múlt egy éve napnap után. Ünnepnapom, pihenő időm nincsen. Alig virrad, a panaszos szalmaözvegyek nálunk vannak. Az érkezett levelek átolvasása, válasz vagy másféle levélírás, gazdálkodás, adóügy, a gazdálkodásban
