Tanügyi Értesítő, 1915 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1915-12-01 / 4. szám
4. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. oldal. való tanács, a gabonakészlet értékesítésének módja, a pénz hováforditásának megbeszélése, adás-vevési ügyek mind elém kerülnek. Mig az iskolában vagyok, a feleségem tartja őket szóval, látja el tanáccsal. A kétségbe- esöket ő vigasztalja. Úgy tud vigasztalni, mint a jó orvos gyógyítani a beszédjével. Még a teljesen reményvesztettekben is az enyhülés mellé reményt kelt. Ahogy az iskolából kijutok, kezdődnek a tanácsadó ügyek, melyek csak az éjszakával szűnnek meg akárhányszor. Építési, adóügyi, pénzügyi, családi tanácsadó vagyok. Egy esetben még az újonnan született gyermek nevének megválasztásában is tőlem kértek tanácsot. Csak most tudom, milyen értéke vagyok a községnek. A lakosság is most tapasztalja, hogy a tanító jóakarata, tanácsa, segítsége őszinte, érdek nélkül való s reá nézve hasznos. A lelkes tanitótárs, akinek itthon maradása a falu lakosságára áldás, hangyaszorgalommal küzd s olyan hadi munkát végez, amely ha hiányzanék, anyagi és erkölcsi kárára lenne sokaknak. Aki a front mögött a helyét igy megállja, az a népnek állandó szeretetét biztosítja magának. A tanítónak falun is, városon is úgy az iskolában mint a társadalomban tiszteletre méltó munkája van a front mögött. Az iskolába beviszi az érdeklődést a harcban küzdők gyermekei iránt. A gyermekajkakról elhangzó nyilatkozatok alapján az emberszeretetnek a háború miatt annyiszor éreztethető erejét cselekedeteibe viheti. Felkarolja és emelni segiti az árvákat, a gyámoltalanok segítésére eszközt keres. Az a jelenet, mikor a hadbavonultak reászorult gyermekei részére a tanító felesége, a tanítónők ruhát varrnak, egy azok közül, amelyek a megörökítésre érdemesek. A jól- léti intézményeket az iskola utján az iskolás szegények javára megszólaltatni sem utolsó cselekedet. A hozzáfordulót tanáccsal, emelő biztatással ellátni, ha szükséges dolgaiban eljárni, nemcsak emberies érzésünkből, de kötelességünkből folyólag meg kell lennünk. Én azt az erkölcsi hatást, mely a front mögött munkálkodó tanítóságnak munkájából eredményként fakad, a nép szeretetén alapuló tanítói tekintély növekedésének tartom. De ha nem úgy volna, akkor is, amig alkalmunk van reá, hogy a front mögött a fronton lévőkért tegyünk, teljesítsük azért, hogy hazafias kötelességünknek ezzel megfeleljünk. Ennyit a haza joggal elvár, követel tőlünk. (Nagybánya) Székely Rrpdő. mE63ELEHT R HRRÍTIRDIK DRU1TOTT K1RDR5U „TRNITÓKHÓZS IRKFHFl“ és beszerezhető kiaőótulajőonosánál: CUE15Z ZOLIÉN KÖHYU- É5 PR PÍR KE RÉS KEDÉSÉ BEN Szatmár-Hémeti. — Gutmcmn-palota. FlEYELEfH ! Selejtes utánzatok uannak forgalomban. Ünnepi beszéd. A szatmári Rákóczi-utcai állami elemi iskola „Erzsébet“-ünnepélyén előadta: Bodnár Gizella. Kedves gyermekek! Boldog az a gyermek, ki családban nőhet fel, mint a kis virágok jól müveit kertekben, sőt melegágyakban. Boldog az a gyermek, kinek édes anyja van, mert az anyát, az ő édes mosolyát, gondosságát, becéző simogatását senki, de senki e világon nem pótolhatja. De nem csak egyes családok vannak. Vannak a világon nagy, hatalmas, óriási családok is. És ezen sok-sok millióju családokat: nemzeteknek nevezzük. A mi nemzetünket, a dicső magyar nemzetet is ilyen nagy családnak tekinthetjük. Gyönyörűséges, szép nagy családnak, melynek a világon alig van párja. Amelyet Isten a föld, a világ s Európa áldására vezetett ide a hömpölygő Duna, a szőke Tisza és az ősi hegyek közé. És ennek a nagy-nagy családnak is, épen úgy, mint egyes családoknak, voltak dicsőséges, boldog napjai. De voltak és vannak