Tanügyi Értesítő, 1914 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1914-02-01 / 2. szám
8. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 2. szám. megértenék (erre pedig rendkívül nagy szükség van) egymást s a közös munka közös ideállá változnék. (Tanítók Törvénye.) A tanítóképzők leánygimnáziumokká alakítandók át, akik érettségi vizsgát tettek hallgassák úgy az egyéves pedagógiai tanfolyamót, mint a fiú-hallgatók. A középiskolákban'az éneket, zenét és a gazdaságtant tanítsák legalább olyan mértékben, mint ahogy most a polgári iskolákban a tanterv előírja. Nagyecsed Téglás Lajos. ♦♦♦ “ ♦♦♦ E5YE5ULETI ÉLET R „Szafmáruármegyei Általános Tanítóegyesület“ elnökétől. 37—1914. Tekintetes Iskolaszék!* A nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m.kir. minisztei úr 184941/913 számú rendeletében biztosítékot nyújtott a hitfelekezeti és községi iskola- fentartóknak arra nézve, hogy eddig élvezett államsegélyük érintetlenül marad azon esetben is, ha tanítóiknak az államiakéhoz hasonló családi pótlékot rendszeresítenek. Eme rendelet elismeri a nem állami tanítók igényjogosultságát a családi pótlékra s miniszter úr őexcellentiája annak megadására mintegy felhívja az iskola- fentartók figyelmét. A „Szatmárvármegyei Általános Tanítóegyesület“ választmánya alkalmul véve emlitetí miniszteri rendeletet — 1913. december hó 22-én tartott ■értekezletéből — olyírányu kérelemmel járul Szaímárvármegye területén *) E körlevelet a napokban vármegyénk mindenik iskolaszéki elnöke megkapta. M lévő összes hitfelekezeti s községi elemi iskolák igen tisztelt fentartóihoz, illetőleg a tekintetes Iskolaszékekhez, hogy tanítóik részére — gyermekeik számához képest — családi pótlék utalásáról gondoskodni kegyeskedjenek. Jól ismerjük az iskolafentartó testületek szűkös anyagi viszonyait s az adózó polgárok többoldalú súlyos megterhel- tetését, ámde szót kell emelnünk kartársaink érdekében, mert köztudomású, hogy a hitfelekezeti és községi tanítók javadalmazása még mindig nem áll arányban az általuk teljesített munka értékességével. Kétségtelen, hogy a jó tanitó áldása községének, egyházának, a népnek, melynek körében él és munkálkodik, tegyen tehát tanúságot kulturális érzékéről, gyermek- és iskolaszereteté- ről minden egyes iskolafentartó s nyissa fel az áldozatkészség elzárt sorompóját, mikor a néptanító munkájának megbecsüléséről és ezáltal a nemzeti népkultura emeléséről van szó, hiszen legféltettebb kincsünk szellemi vezérének, gyermekeink tanítóinak méltányos díjazása, az anyagi gondoktól legalább részben való mentesítése közérdeket képez. Az állami alkalmazottak immár az egész vonalon élvezik a családi pótlékot, a XX. század egyetlen iskolafentartója sem háríthatja el magától keserű következmények nélkül alkalmazottaival szemben eme humánus és szociális irányú kötelezettség teljesítését. Bizalommal keressük fel jelen sorainkkal a megértő, jóérzésü embereket s tisztelettel kérjük a tekintetes Iskolaszéket, hogy a tanítóság
