Tanügyi Értesítő, 1914 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1914-03-01 / 3. szám
3. szám TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. oldal az elemi iskolában az ellenőrzésnek mai rendje s az iskolai egységesség mellett is csak az szolgálná valóban. (Nagybánya.) 5zékely Rrpáö. ♦♦♦ ♦♦♦ A történettanítás módszere A történettanitás célját igazán csak úgy érhetjük el, ha tanításunkban a helyes módszert alkalmazzuk. Nincs talán egy tárgy sem, amely a tanitótól oly készültséget követelne, mint a történet. Itt nem elég a tanítási anyag ismerete, nem elég az események egyszerű elmondása. Ha az adatok sokaságával terheljük a gyermeki lélek felfogó képességét, tanításunk kárba vész s célját el nem éri. Itt tanítási készültség mellett igazi lelkesültség szükséges. Lelkesült- ség, amely az egész tanitás menetét áthatja. Tudjuk azt, hogy a gyermek 10—11 éves korban csak oly események iránt érdeklődik, amelyben elevenség van. A történelmi eseményekből azt válogatja ki, az kelti föl érdeklődését, amely egyes kiváló egyének életéhez fűződik. Ennélfogva tanításunkban a gyermeki lélek e tulajdonságához kell alkalmazkodnunk, vagyis tanításunk csak életrajzi alapon történhetik. De az egyént úgy kell bemutatnunk, mint annak a kornak szemé- lyesitőjét, azon kor eszméinek megvalósítóját, amelyben élt. Hiszen minden kornak meg volt a maga nagy embere és minden korban volt egy vagy több uralkodó eszme. Minden korban egy uj cél lebegett a nemzett előtt, amelynek megvalósítása áthatotta a nemzet fiait. A cél eléréséért százados küzdelmeket élt át s e küzdelmekben vezetőkre volt szüksége, akik vagyonukat, életűket áldozták a nemzet előtt lebegett cél megvalósításáért. Tanításunk annyaga e nagy emberek életrajza legyen. De e nagy embereknek nem a családi élete fontos, hanem azon tetteik, amelyek a közjóért történtek, amelyek a kor eszméit vitték előbbre. Hiszen a nagy emberek küzdelme az egész nemzet küzdelme volt, akik csak abban különböztek társaiktól, hogy polgári erényeik a nemzet vezéreivé avatták őket s ez alapon a nemzet küzdelmeiben vezetők voltak. Nem mellőzhető a nagy emberek családi élete sem; sőt szükséges az érdeklődés fölkeltésére. Egy-egy jellemző esemény vagy monda elbeszélése a családi, a gyermeki életből, fölkelti az érdeklődést s közelebb hozza a gyermek szivéhez az egyént. Tanításunk annyaga az elemi iskolában főképpen a nemzeti történet. Igen, mert csak ebből menthető nemzeti önérzetés öntudat. A nemzeti történetnek is főleg azon korszakaiból, ahol a nemzet nagy, dicső és hatalmas volt. A hanyatlások korszakaiszinténtárgyalandók, hadd ébredjen annak tudatára a gyermek, hogy a nemzetnek küzdenie, szenvednie kellett jobb jövője megvalósításáért. Itt is kiemelendők nagyjaink küzdelmei, kiknek főtörekvésük volt a nemzetben ébren tartani az önérzetet. Itt is arra kell törekedni, hogy a gyermek is belássa, amely nemzet a csapások idején is bízik önmagában: nem vész el, nem veszhet el, mert megtartja bizalma és kitartása. Tanításunkban csak a nevezetesebb évszámot ismertessük. Az előadás leghelyesebb módja az elbeszélés. Az elbeszélés legyen egyszerű, világos, a gyermek értelméhez mért. Kerüljük az elbeszélésben az elfogultságot. Csak az igazat tanítsuk. Említsük meg a nemzet hibáit is, de csak azzal a szándékkal, hogy abból tanulságot vonhassunk le. A hibák említéséből is nemzetünk szeretete sugározzák ki. Az elbeszélés mellett alkalmazni kell a kérdve kifejtő módszert is. Egy-egy esemény elbeszélése után alkalmas kérdésekkel összefoglaló ismétlést, méltatást, jelennel való összehasonlítást tartunk s igy a tanulókat is közreműködésre serkentjük s a kérdések föltevése által, a figyelem is fokozottabb mértékben a tárgy felé irányul. De nem is lehet kérdések nélkül ismétlést, méltatást, jelennel való összehasonlítást tartani. Tanácsos az anyng ismertetése, összefoglalása után egy-egy alkalmas költeményt is fölolvastatni. A nagy költők ily irányú müvei
