Tanügyi Értesítő, 1914 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1914-03-01 / 3. szám

2. oldal

tanügyi értesítő

3. szám

korából való országos intézkedéseket vesszük is kezdetnek, már egy századnál nagyobb idő az. De ha csupán a nagy Eötvösnek törvénytervezete alapján készült 1868. évi törvényt tekintjük valódi alapvetőnek, amely a nép nevelése és tanítása érdekében országosan intézkedik, akkor is közel féiszázad telt el ma-holnap, amely elég, hogy erős nemzet egységes akarata mindenkit megnyerjen vagy rákényszeritsen arra, hogy az iskolának jótéteményét átvegye, az alapvető legszükségesebb ismereteket befogadja, az elemi iskola által nyújtott csekélyke neveléssel is erkölcsi javulást, finomodást szívjon magába.

Országunkban azonban az iskolának ez a nemzeterősitő munkája általánosan mindenkit megkapó hatással nincsen meg. A nép nevelésére kiadott 1868. évi törvény máig sincs végrehajtva még minden helyen. A törvénytervezetnek erősségeit már a tárgyalás alkalmával áttörte itt-ott a széthúzó sokféle irány. Azok az előjogok, melyeket a felekezetek s a felekezetek mögött helyenként a nemzettel össze nem forrott és a magyar nemzettel ilyen irányzattal soha össze se forrható idegenek maguknak kívántak külön megtartani, állandó akadályai voltak és lesznek a magyar nemzeti érdeknek már a népiskolázásnál.

Nem volt és nincsen erő az iskolázás ellenőrzésében arra, hogy minden jellegű elemi iskolában érvényesüljön a nemzet akarata. Hiányzik az

az egység, amely az országnak minden iskolájában egyenlően oda vezessen a magyar nemzet megszeretésére. A nem magyar nyelvi! iskolák magyarsága csak felszínes valami s nem ér annyit, amennyit a gyermek szemében a színes üvegdarab. Ha itt-ott néha akad egy-egy velünk érző, mondjuk a magyar nemzettel érző és érzésében hozzánk vonzódó tanító, annak az veszedelmére lehet. Ezért hát az elemi iskola nem szolgálja a nemzet erősítését úgy mint pl. Német, Francia, vagy Angolországban, vagy ott, ahol a nemzet erejének érvényt tud is, akar is szerezni.

Igazán a nemzeti érzést szolgáló elemi iskolák nálunk csak a magyar iskolák, legyenek azok felekezetiek, községiek vagy államiak. Az egységesség, az ellenőrzés mintaszerű folyása pedig legteljesebb mértéiben a községi és állami iskolákban van meg. Ezek e részben igazán minták s ha itt-ott fogyatékosság és hiány van netalán, az ezen intézeteknél könnyen pótolható. És bár a megközelítőleg egyenlő fizetés és elbánás mellett, melyet az 1913. évi XV. és XVI. törvények az állami és nem ái- lami tanítóknak biztosítanak rendes körülmények között, ott, hol a felekezeti autonómia s a felekezeti tradícióban gyökeredző törvényes jogok ennyire szembe nem állíthatók az állammal, ez éppen az államosításhoz vezet, nálunk arról beszélni és ábrándozni lehet, de az, sajnos, csak ábránd és csak beszéd marad. Pedig a nemzet erősödését a nép nevelésében, a magyar nemzeti erő megalapozását