Tanügyi Értesítő, 1914 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1914-02-01 / 2. szám
6. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 2. szám. nak, necsak mindig az elméleti módszertan vesszőparipáján lovagoljanak. Vannak tanárok, kik sem tanítói, sem tanári oklevéllel nem bírnak, van olyan képző is, hol az igazgató középiskolai tanári alapvizsgát tett, többi tanárok egytől-egyig elemi iskolai képesitéssei bírnak, Némely képzőnél a tantárgy felosztás nem felel meg a szaki képesítésnek, t. i. van olyan tanár, ki mennyiségtan- és természettudományokból van képesítve s mégis olyan tantárgyat tanít, mely a nyelv és történettudományi szakcsoporthoz tartozik és viszont megfordítva. Legtöbb képzőben a pedagógia tanára tanítja az irva-olvasás és beszéd- és értelemgyakorlatok módszertanát, a többi tantárgyak módszertanát az illető szaktanárok tanítják. Ezelőtt a pedagógia tanára tanította az összes népiskolai tantárgyak módszertanát, most tanítja 6—8. Félek attól, hogy a tanitónövendék az életben igy fog felsóhajtani: „Amit nem tudok, arra szükségem volna, amit pedig tudok, arra nincs szükségem.“ Mellőzni kell a módszertan tanításánál minden olyant, ami a gyakorlati életben ki nem vihető, ami az elemi iskolai oktatás célján túllő, ha még oly szépen hangzik is papíron. Örök igazság marad a következő : „Aki az elméleti és gyakorlati pedagógiát egyaránt tanulmányozza, az válik céljával tisztában levő tanítóvá,“ Több felekezeti képzőnél a gyakorlóiskolai tanító tanítja a módszertant, több évi tudakozódásom, személyes tapasztalataim után arról vagyok meggyőződve, hogy az ilyen képzőt végzett tanítók ügyes, gyakorlati tanítók. Nem állítom, hogy nincsenek és nem voltak olyan képzőintézeti igazgatók, kikre nyugodtan rá lehetett és rá lehet bízni a módszertant, ilyenek voltak Láng Mihály, Peres Sándor és Bodor Miklós, ezek több évig elemi iskolánál működtek, de kérdem még hány ilyen van a 86 képzőnél? Ez a tanítóképzés jelenlegi állapota. Kérdés, milyen legyen a tanítóképzés ? A tanítónak általános műveltségre, szakismeretekre és gyakorlati ügyességekre van szüksége. Ezt fontolta meg 1896-ban az V, egyetemes tanitógyülés is, amely a tanítóképzésre vonatkozólag azt határozta, hogy a jövőben az általános műveltség teljes birtokában levő ifjak léphessenek a tanító pályára s a képesítés kizárólag pedagógiai legyen, minthogy a kis gyermek számára nem lehet más pedagógia mint a nagy gyermek számára, az a pedagógiai [képesítés ugyanaz legyen mint a középiskolai tanároké. Mert: aki a hat éves gyei mek lelkét művelni kezdi, annak ismernie kell az emberi lélek fejlődését a későbbi korban is és tisztán kell látni a célt, ahova a gyermek nevelésével eljutni akarunk. Viszont a középiskolák tanítói, ha nem ismerik a gyermeki lélek kiskorának pedagógiáját, miképen volnának képesek befejezni a megkezdett nevelést? Ez a közös munkálkodás egy magára is eléggé indokolja, hogy a különböző fokozatú iskolák embereinek pedagógiai műveltsége ugyanaz. Népiskolai tanító csak az lehessen, aki a középiskola teljes elvégzése után (érettségi vizsga) az 1883. XXX. t.-c. 61. §-a 2. pontja alatt megállapított pedagógiai vizsgálat után népiskolai tanitói oklevelet nyert. A tanitóképesitő vizsgálat tárgyai: a) nevelés- és oktatástan s ezek történelme, b) logika, pszihologia, c) a filozófia története, d) módszertan, e) gyakorlati tanítás. A képesítő vizsgálat nyelve k zárólag magyar. A vallás- és közoktatásügyi miniszter e végből az egyetemeken, esetleg más nagy városokban egyetemi jellegű rendes tanfolyamokat szervez s ezeken a jelöltek legalább heti 20 órai kötelezett látogatással készülnek elő az elméleti tárgyakra. A tanítást gyakorló iskolában gyakorolják s ennek heti köteles óra száma legalább 6. A gyakorló iskolát a tanfolyamokkal kapcsolatosan szervezi a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter s a vezetését kiváló, országos nevű népiskolai tanítókra bizza s ezeket középiskolai tanári fizetéssel javadalmazza. Ezt így követelte Magyarország tanítósága már 1896-ban s mellékesen em-
