Tanügyi Értesítő, 1914 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1914-02-01 / 2. szám
2. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7. oldal. litsük meg, hogy a csehországi tanitók a tartományi nagygyűlésen 1903-ban hasonló kívánságot nyilvánítottak. Igen sokan azt az ellenvetést teszik, hogy ilyen előfeltételek mellett nem lehetne tanítót kapni, hisz senki sem vállalkozik arra, hogy 1200 K kezdő fizetésől 3200 K-ig terjedő fizetésre a tanitói pályára menjen. Ezt bővebben a tanitók fizetés- és nyugdíj ügyénél fogom kifejteni. Az 1868. évi 38. t.-c. 141. §-a igy szól: „Olyan teendőket azonban, meiyek helyben és a tanórákon kívül véghez vihetők, az iskolai felsőség előleges engedeimével a tanító elvállalhat. A felekezeti tanitók az isteni tiszteleteken és temetésen segédkezhetnek.“ így lett a tanító legelső mellékfoglalkozása a kán- torság. A kántortanitók igen nagy részének a megengedett mellékfoglalkozás a főfoglalkozása. Nagy hibája a törvénynek az, hogy megengedi, hogy a tanítói állást a kántorsággal összekössék, mivel a két hivatal tulajdonképen két embert, két külö- embernek külön-külön hivatását, képességét kívánja. A felekezetek a felekezeti képzők szükségességét a kántor képzésért hangoztatják. Hogy egyes felekezetek rájöttek arra, hogy a tanitói állás és kántorság nem köthető össze, bizonyítja a következő : Az erdélyi ref. egyházkerület 1909. évi novemberben 39. jegyzőkönyvi számmal a kántorképesités egyöntetű szabályozása tárgyában megállapította a kántori képesítést, melynek főbb pontjai a következők : 1. A kántori vizsgálat tárgyai : a) Egyház- szertartástan és szervezettan, b) Egyházi ének. c) Zeneelmélet, d) Orgonajátszás. Vizsgálatra jelentkezhetnek azon református vallásu jelöltek, akik legalább hat elemi osztályt végeztek, vagy ennél nagyobb előképzettséget tudnak kimutatni, 18 életévöket betöltették; vallásos erkölcsös életet folytatnak s a vizsgálat tárgyaiból megfelelő elméleti és gyakorlati készültséget igazolni tudnak. Képesitő vizsgálat a nagyenyedi ref. tanítóképző-intézetben tehető minden iskolai évben kétszer. Bár a többi feiekezetek is követnék az. erdélyi ref. egyházkerület úttörő újítását, igy lassan-Iassan a tanítóság megszabadulna attól a hivatalos mellékfoglalkozásr tói, melyet erőszakkal kötöttek a nyakába. Kezdetben úgy az állam, mint a nem állami képzőkben az volt az elv: szerény tanitói fizetésre olcsón kell a tanítókat kiképezni, ez is óriási haladás volt a régmúlttal szemben, de a mai kor szemüvegén vizsgálva a dolgot, a mai tanitókép- zés a jelen kort ki nem elégítheti. A 14—15 éves ifjú pedagógiát tanul, ez pedig, mivel a filozófiának a legbecsesebb része, feltétlenül megköveteli a testi-lelki fejlődést, azonkívül az összes tudományok elemeinek ismereteit (t. i. a középiskola elvégzése, érettségi vizsga.) A tanító az iskolában a tudományok elemi ismereteivel foglalkozik, mig egyes pályákon az illetők csupa gépies munkát végeznek, tehát nincs annyi szükségük az összes tudományokra, illetőleg általános műveltségre, mint a tanítónak, mégis a törvény elébb érettségi vizsgát kíván, azután szerzik meg a gyakorlati ismereteket a különféle tanfolyamokon (közigazgatási-, posta-, távirda, vasúti tanfolyamok). Nagyobb szüksége van a tanítónak az általános műveltségre (középiskola, elvégzése, érettségi vizsga) mint a gépies munkát végző tisztviselőknek. Ha a tanítónak érettségi bizonyítványa van, nem lenne a kizsarolásnak biztos médiuma. A mellőzést, s a rossz fizetést még rosszabb bánásmódot nem kellene tűrni, elmehetne más pályára. Ez a tanító szempontjából felette fontos, de viszont a nagyközönség szempontjából sokkal fontosabb dolog, mivel suba alatt a nemzetiségi képzők nem osztogatnák a diplomákat s a tanító a legfélreesőbb falucskában is művelt ember lenne. A képesítést többé nem osztogatná akárki, hanem az a hatóság, amelyik a középiskolai tanárt is képesíti s minthogy valamennyi iskola emberének egyenlő a pedagógiai képesítése, ezek is közelebb jutnának .egymáshoz, jobban
