Tanügyi Értesítő, 1914 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1914-02-01 / 2. szám

2. szám.

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

5. oldal.

szülői felvilágosításaink után megértik a célt, havonta 10 fillért hoznak fel a társaság céljára. A pénztáros a gyermekek közül azzal lesz megbízva, hogy a befolyandó pénzt nyilván tartsa, beszedje, bejegyezze. A befolyt pénzt minden hónapban minden iskola takarékba tenné s tűikor a segélyezés szüksége fennforogna, mindig elszámolás mellett vennék ki és szereznének be azt, amire a reászoruló gyereknek szüksége volna. Ezzel a gyermekek gyakorlatilag rá- nevelödnének a jótékonyságnak fitogtatás nélkül való gyakorlására s megkezdődnék már az iskolában az a fontos társadalmi mozzanat, amely intézményeket tart fenn és erősít s amelyre még a leggazdagabb, legegészségesebb és legerősebb egységes államnak is szüksége van. Ilyen neveléssel a társadalom jövő tagjai nagyobb kötelesség- tudással s az intézmények iránt élénkebb érdeklődéssel bírók lennének, mint amilyenek ma. Az ilyen irányú ráneveléssel a társadalom életereje és lüktető mozgása lökést kapna, felujuina, megfelelőbb lenne. Nagyobb lenne az emberszeretés, több a közdolgok iránt való figyelem, erősebb a társulási vágy és bensőbb az emberek érintkezése.

Sok-sok előnye miatt érdemes foglalkozni ennek eszméjével s amit nyugati erős szomszédaink kipróbáltak, annak megvalósítását vegyük programmunkba. Ha mi segítünk magunkon, úgy segít az isten is!

(Nagybánya.) Székely Rrpdö.

♦♦♦ ♦♦♦

Tanítóképzés.

(Folytatás és vége.)

A tanítónak általános műveltségre, szakismeretekre és gyakorlati ügyességekre van szüksége, ezeket kell a tanitónövendék- nek a képzőben elsajátítania. Miféle feltételek mellett és mely eszközökkel képezhetik ki a tanítóképzők növendékeiket tanitókká? Erre Kehr Károly, volt gothai tanítóképző intézeti igazgató igy felelt: A tanítók kiképeztetése főleg három köriun.énytől függ,, u. m.: 1. A növendékek általános műveltségétől, 2. Milyen képességük, pedagógiai arravalóságuk van a képzőintézeti tanároknak. 3. Milyen a képző (ide értve a gyakorló iskolát is) külső és belső berendezése.

„A képzők tanárainak ismerniük kell a valódi körülményeket, az élet gyakorlati kívánalmait, g nép oktatásügy elméletének a módját; minden előadások tekintettel növendékük jövő életpályájára egy-egy módszertani minta legyen; általában tanítói és nevelői működésükben oda hassanak, hogy személyük növendékeik előtt mintaképül szolgáljon. Aki tanítókat képez, attól megkívánhatni, hogy meleg érdeklődéssel viseltessék a nép iránt, hogy szive érez- zen az elemi iskoláért és ennek tanítóiért. Nem elég, hogy ismeri az elemi iskola fejlődésének föltételeit, ismerni kell azokat a nehézségeket és akadályokat is, melyekkel a népoktatásnak meg kell küzdeniel Nem elég tudnia, hogy mennyit és hogyan kell az elemi iskolában tanítani, bírnia kel. a gyakorlati kivitel képességével is. Minden képző tanárnak jó élt mi iskolai tanítónak kellene lennie, mert a képzö-iutézeti tanításnak az elemi iskolai tanítás előképének kell lennie. Szóval, ha megkívánjuk, hogy a tanítók gyakorlatiak legyenek, akkor a tanítók tanítóinak első sorban kell e kívánalommal birniok.“ (Kehr. Gyertánffy.)

A tanítóképző intézeteknél polg. isk. tanítókat, tanítóképző intézeti tanárokat, középiskolai tanárokat, papokat alkalmaznak tanárokul, kiknek fizetésük, szolgálati ide- jök a középiskolai tanárokéval egyenlő.. A tanítóképzőknél tehát olyan tanárok is működnek (a középiskolai képesítéssel bírók), kik a népoktató intézeteket csak akkor kezdték megismerni, mikor képző tanárokká kineveztettek, több képzőnél ilyen tanár adja elő az elemi iskola módszertanát is. Ha azt akarjuk, hogy a tanítóképzők ne csak papíron, hanem valóságban is szakiskola legyen, akkor a tanárok legyenek valódi szaktanítók, ismerjék azt gyakorlatilag is, amit elméletileg tanita-