Tanügyi Értesítő, 1914 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1914-02-01 / 2. szám
2. oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 2. szám Sajátos viszonyaink parancsolólag tolják előtérbe ezt az iskola-typust, melynek gyökérszálai visszanyúlnak Eötvös báró nagykoncepcióju törvényéig, amely törvény 80-ik szakaszában benne van, hogy „a miniszternek nemcsak joga, de tiszte, vagyis kötelessége mindenütt, ahol az állam érdeke kívánja, állami népiskolákat felál Utáni. “ E kristálytiszta elvet Apponyi törvénye elhomályosítja, keresztülvitelét lehetetlenné teszi, mert egyfelől mankót ad a kulturális szempontból nyomorék nemzetiségi iskolák hóna alá, hogy annak segélyével tovább bicegjenek s alkalomadtán — az állam pénzéből ajándékozott mankóval — magára a könnyelmű ajándékozóra vissza is üssenek, másfelől e törvény a kultusz- budgeiet évről-évre oly mértékben terheli meg, hogy ennek következtében az állami iskolai intézmény rajvonalának továbbfejlesztése lehetetlenné válik. Kérdem, jó lehet az a törvény, mely az egységes magyar állam kiépítését szolgáló egészséges szervet elsorvasztja, de az ellentéteket továbbra is konzerváló intézményeket felhizlalja ? Nagy hibája Apponyi törvényének az is, hogy óriási ellenőrző steppet igényel, már pedig a mi országunknak inkább produktiv munkásokra van szüksége. Előttünk áll az a tény, hogy államháztartásunk az ellenőrzés fejlesztésével járó költségéket nem bírja fedezni. Tehát pénzügyi oldaláról már ezért is bukottnak kell tartanunk e törvényt. A magyarság nemzeti érdekeit tekintve, benne van ugyan Apponyi törvényében, hogy az államsegélyes iskolák bizonyos mértékig a magyar nyelvet kötelesek felkarolni, sőt az is kiolvasható belőle, hogy a tanító köteles a gyermek érzelmi és gondolat- világába hazaszeretetei csepegtetni, de kérdem, hol van az a szigorú ellenőrzés, az a pontosan mutató szeizmográf, amely e tekintetben megnyugtató biztosítékot tudna nyújtani. Gyűlölt lehet az a magyar beszéd a gyermek előtt, amit kínjában gyömöszöl belé a nemzetiségi tanító s keveset érhet az a hazaszeretet, amit pénzért tölcséreznek. Ilyen balga hiedelmekre törvényt építeni nem szabad. Ezzel szemben az állami iskola oly erkölcsi gócpontot képvisel, honnan külső ösztönzés nélkül is humánizmus, nemzeti kultúra, felvilágosodás, igazi hazaszeretet árad szét. Az állami és államsegélyes iskolák értéke közötti különbség a nyelvhatárokon tűnik ki a legélesebben. Kéz- zelfoghatólag kimutatható, hogy mig az állami iskola, magyar származású tanítóval az élén, a magyarság javára dönti, el a fajok küzdelmét, addig a nemzetiségek kezén levő államsegélyes iskolák egy hajszállal sem viszik előbbre a magyarság ügyét, már pedig ilyen helyeken igazán életkérdés, hogy mi legyünk a győztes. Jellemző Goldis László doktornak, a nemzetiségiek egyik vezérének újabban tett nyilatkozata, mely szerint nincs kifogásuk az ellen, ha román nyelvű iskolában magyarul is tanítanak, de az szerintük tűrhetetlen, hogy az állami iskolában magyarul kell tanítani olyan községben is, ahol ta-
