Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913-04-01 / 4. szám

Xll.áufolyam.

Szatmár-Dámeti, 1913. április.

innüBYi értesítő

DEUELÉ5- ÉS OKTRTR5C3SYI 5ZRKLRP

n

Felelős szerkesztő: Társszerkesztő:

Neubauer Elemér, 5zékely Rrpáő,

Szatmdr-németi, Tanitókháza. Nagybánya.

megjelenik minőén hána'p 1-én

Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei Általános Tanitó-Egyesület.

4-ik szám.

Előfizetési ára: egy éure 4 kar.

Rz uj uálasztói töruény és a népiskola.

A politikai tartalmú kérdések tárgyalása lapunk keretein kívül esik, éppen azért nem is szándékozunk oly mezőkre elkalandozni, ahol keresni valónk nincsen.

Nem a politizálás ingere csábit bennünket a címbe foglalt tétel taglalására, csupán az a szándék vezérel jelen soraink megírásánál, hogy az uj választói törvény ama vonatkozásaira mutassunk, melyek a népiskolát s a tanítói munkát az eddiginél kedvezőbb világításba helyezik.

Ismert dolog, hogy az értelmi cenzus jegyében született meg az uj választói törvény, melynek gyökérszálai a népiskola által megművelt talajból nyerik legdusabb táplálékukat. E tény mérhetetlen fontossággal bir reánk nézve, mert legalizálva látjuk azt a felfogást, hogy a mai népiskola nemcsak Abc-re tanít, hanem állámpolgári nevelést is képes nyújtani. Ennek törvényes elismerése kiragadja a népiskolát a közömbösség szürke homályából s a nemzet közérdeklődésének fókuszába helyezi.

Egyúttal súlyt ad e törvény a tanítói állásnak, mert a nép politikai iskolázottságának megmunkálását egyenesen a tanítótól várja, az ö hatáskörébe utalja. Néhai Bánffy Dezső szavaival élve, a népiskola s a tanító ezután valóban „tettekkel tényező“ lesz a nemzet életében. A népiskolai végbizonyítvány ítélete a legfontosabb pol- pári jog gyakorlására szerez illetékességet, tehát a népiskolai intézmény most nyerte el a juris dictiot, most lépett a nagykorúság mesgyéjére.

Mindenképen korszakos jelentőségű a választói törvény a népiskola jövője szempontjából, mert abban egy állandóan működő lendítő kereket nyert, mely szüntelenül ontja a hajtó erőt a népoktatás fejlesztéséhez, a népmüveltség emeléséhez; viszont a fejlettebb népoktatás a politikai jogoknak mind szélesebb és szélesebb néprétegekre való kiterjesztése által érezteti majd jótékony hatását a társadalommal szemben. A szóban álló két tényező kölcsönhatására utal Tisza István is a fokozatos jogkiterjesztés elvét hangoztató alábbi kijelentésében:

„E törvény utat nyit a további automatikus, organikus természetes szaporodásnak, amelynél azután a nemzettől