Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-06-01 / 6. szám
6. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. oldal az államsegélyes tanítók kulturális színvonalának emeléséről, magyar nemzeti érzésük megszilárdításáról és ennek folytonos ébrentartásáról az általa célszerűnek látott törvényes módozatok szerint gondoskodjék. Ha ezen egyszerű szavakba foglalt javaslat illetékes helyen visszhangra találna, úgy a legelső teendő az volna, hogy az általános tanítóegyesületek jelenleg érvényben levő alapszabályai bevonassanak s az uj kereteknek megfelelő egyöntetűséggel módosíttassanak oly formán, hogy a magyar tanítóság vezető szerepe minden vármegyében biztosítva legyen. Egyetlen ideának sem szabad elkallódnia, aminek megvalósításától a magyar nemzeti kultúra színvonalának emelése, egységesítése s az emberek lelkében a hazafias érzelem megszilárdítása várható, azért útjára bocsátom én is javaslatom, hátha — miként a repülő magvak — kedvező szelek szárnyán olyan tájakra vetődik, ahol alkalkalmas talajra hullva, gyökeret fog és sudárba szökken. szatmár. Neubauer Elemér. ♦♦♦ ♦♦♦ Az elemi iskolai évzáró vizsgálatokról. Az iskolai év utolsó mozzanatához, az évzáró vizsgálatokhoz közeledünk. Nem éppen érdektelen hát foglalkoznunk azzal, legyen-e s ha igen, milyen irányban tartott legyen az iskolai évzáró vizsgálat ? Többen vannak azon a véleményen, hogy az iskolai évzáró vizsgálatok teljesen elhagyhatók. Ezek ahelyett külön összeállított programmal iskolai ünnepélyeket tartani gondolják célszerűnek. Ez ünnepély, mint általában a többi iskolai ünnepélyek, szavalatokból, dalokból, alkalmi tanítói beszédből állana vagy állhatna, melyre lehetőleg mennél nagyobb közönség volna meghívandó. Akik ezt látják helyesnek, úgy tartják, hogy az iskolai évzáró nagyobb, általánosan megnyerőbb benyomást kelthet, mint a vizsgálat s ezért a hatása jobb, legalább is nem hoz kellemetlenséget a tanítóra és az iskolára, mint pl. ahogy az évzáró vizsgálatnak csak az a jelenete, mikor a jelenlevő műveletlen szülőknek gyermeke nem tud feleletet adni, kellemetlenséget hozhat. Az iskolai évzáró ünnepélynek e tekintetben lehetne jogosultsága s e részben, hogy ott olyan mozzanat, mely a gyermek értelmi gyengeségét az érdeklődők elé állítaná, elő nem fordulhat, igazán érdekes és figyelemre érdemes is. E felfogás a gyermeki gyengeséget teljesen takarja s merészen hajlik ahhoz az irányhoz, mely az osztályozásnak a megszüntetését, a gyermeki gyengeség kíméléséért is kívánja. Egyiket sem helyeslem. A felnőttek is, a gyermekek is az egyéniség szerint különböznek a tehetségeik mértékében. Ezt a különbséget az élet elénk állítja. E különbséget az iskola a gyermekek között a versenyre ösztönzéssel lehetőleg csökkenteni igyekszik. Az egy-egy osztályban együtt tanulók közül a legjobbak s tehetségesebbek példája a mértéke a versenyre ösztönzésnek. Mint az igazán egyenes ember nem takarja el meggyőződését az udvariasság álarca alá s az igazságot, ha kell, tapintatosan megmondja, úgy az iskola is nem a gyengeségek ía- kargatására, nem is kikiáltására, hanem azok enyhítésére, csökkentésére, megszüntetésére vaió. És ha az iskola az igazságnak, az egyenességnek a munkása, akkor takargatnia nem szabad semmit. Az iskolai évzáró ünnepély tehát mint olyan, mely az emberi gyengeséget a gyermekben titkolni akarná s e miatt az évzáró vizsgálat teljes elhagyásával óhajtaná ünnepélyes színben szép oldalról bemutatni az iskolát, nem
