Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-01-01 / 1. szám
8. oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 1. szám. két összetevő forrást: a még német Zü- richet, közoktatási rendszerét és a már francia Genéve-t, iskolái berendezését. Zürich iskolaügye a legdemokratikusabb szellemben halad. A nép szavazza meg a közoktatás költségeit, a nép választja a tanítókat és az iskolafelügyelőket. A középponti hatalomnak: a svájci szövetségtanácsnak bár évente jelentékeny összeggel segélyez, alig van beavatkozása a kanton ís- kolaügyébe, kivéve a szakiskolákat, a kereskedelmi, a földmivelöiskolákat, a katonai ismétlőtanfolyamokat, melyre nagy befolyást gyakorol. A zürichi népoktatás u. n. elsőfokú és másodfokú iskolákra oszlik, (école prima- ire, école secondaire*) A tankötelezettség 8 év, a gyermek 6 éves korától 14 éves koráig jár iskolába. A VI. osztállyal (12 éves korban) lépnek a tanulók a másodfokú is- •kolába, mely három évig tart. Ez iskolák célját az 1859-ben kelt Sieber- féle törvény ekép írja körül: „Az elsőfokú iskolának az a kötelessége, hogy a különböző társadalmi osztályokból származó gyermekeket az elfogadott, egyforma alapelvek szerint nevelje és belőlük a társadalomra nézve hasznos, vallásos és szilárd erkölcsű embereket képezzen. A másodfokú iskola célja az, hogy megszilárdítsa és tovább fejlessze (befestigen und weiter entwickeln) az elsőfokú iskolában szerzett ismereteket és ekép megköny- nyitse a tanulóknak magasabbfokú intézetekbe lépését.“ A zürichi iskola igazi „Volksschule“ a Comenius — megálmodta „schola vernacula“, hol szegények és gazdagok, fiúk és leányok, a tudományos vagy iparos pályára készülők egy padban ülnek 14—15 éves korukig. Valamennyi osztály egy-egy kis köztársaság, melynek tagjai egymást szeretni és becsülni kötelesek. A tanulók a tanítói katedra mellett külön lépcsőzetes emelvényen, osztálytársaik felé fordulva felelnek, hogy korán szokhassanak a nyilvános szerepléshez abban az országban, hol mindenki szabadon nyilváníthatja véleményét, hol minden polgár a legmagasabb tisztségekre választó és választható. Ezeket a népiskolákat — hová a koedukációt teljes sikerrel bevezették — látogatja a gyermekek szine-java. Magánintézetekbe a szülők alig 2%-a járatja gyermekét, de nem előítéletből, hanem túlságos vallásosságból. A nép kiképzésének magasabb foka a „másodfokú iskola“, mely a mi középiskoláink alsó osztályainak felel meg azzal a különbséggel, hogy ezt is csak népiskolának és nem magasabb társadalmi rétegek számára való intézetnek tekintik. A másodfokú iskola első két osztálya párhuzamosan halad az elsőfokú iskolák VII. és VIII. osztályával, hol a tanítás valamivel lassúbb. A másodfokú iskolába való beiratkozás felvételi vizsgához és négyheti próbaidőhöz van kötve. Az iskolaév május 1-én kezdődik és a nyilvános vizsgákkal végződik. A kanton összes tanköteles gyermekének névsorát, adatait az állam még a beiratkozások előtt az iskolaügyi bizottság kezéhez szolgáltatja. Beiratkozásnál minden tanuló orvosi vizsgálatnak van alávetve. Rosszullátókra és rosszuhallókra különös gondot fordítanak; betegeket, gyengeelméjüeket pedig rövidebb-hosszabb időre fölmentenek az iskolalátogatás kötelezettsége alól, vagy pedig külön iskolákba tesznek át. így Zürich városában 20, az egész kantonban pedig 26 speciális iskola van beteges, gyenge, hülye sat. gyermekek részére. A szünidőnek, mely 9 hét évenkint, kiosztása a helyi tanügyi bizottságtól függ és helyenként változik. Faluhelyen a legalkalmasabb időbben: szénagyüjtés, aratás alkalmával engedélyezik a szünetet. Zürichben ekép osztják ki: 4 hét karácsonykor és 2 tavasszal. Azonkívül a helyi bizottságnak jogában áll a két utolsó osztálynak (VII. és VIII.) heti óraszámát a nyári félévben 2 napra, vagyis 8 órára leszállítani. Az osztály tanulóinak száma különböző ; Zürichben a maximum 52, Fri- bourgban 42, Genéve-ben csak 29. A heti órák száma a nyolc év alatt 15-től