Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-04-01 / 4. szám
6. oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 4. szám akkor bő alkalom van a gyermektanulmányozásra. Legbizalmasabban beszél ilyenkor a gyermek ; hisz nem rendes társalgási óra, hol szépen kell ülnie, hanem az óvónéni mellett ülhet v. állhat, át is ölelheti s kitárja előtte lelkét. Ilyenkor bő alkalom van jó és rossz tulajdonságaik puhatolására. Igaz, fárasztó ez a munka, de a cél megérdemli, hogy időt szenteljünk reá. Gyülekezés alatt vagy után van a tisztasági szemle s a gyermek már az óvodában megtanulja a tisztaságot. Tisztasági szemle után az ima s ezzel a jó Isten szeretetére, tiszteletére neveljük a gyermeket. Isten fogalmát ugyan nem^ma- gyarázzuk, de ha az ima tanítása előtt a szülei szeretetről beszélve, áttérünk arra» hogy Isten mindnyájunk atyja, szüléinkre is Ő vigyáz s hogy mikor imádkozunk, a jó Istennel beszélünk, vagy kérünk valamit, vagy megköszönjük az Ő jóságát, akkor a vallásos érzést felébresztjük bennük. Rövid előkészítés után, ha az ima is a gyermek értelméhez mért, kis kezüket össze- téve szépen, az áhitat hangján mondják : „Jó Istenem felébredtem, Te vigyáztál én felettem. Köszönöm, hogy megtartottál, Hogy felettem virrasztottál.“ A testgyakorlat íigyesiti a gyermek mozdulatait. Megtanulja a fej-, kar-, láb- és törzsgyakorlatokat s alkalmas indulók által egyszerre lépni. Már az óvodában is örömmel végzik az egyes, páros, sőt négyes felvonulást is a kisdedek. Az óvodai foglalkozás egyik főrésze a társalgás vagy beszéd és értelem gyakorlat, melynek anyagául az óvónő feldolgozhatja mindazt, mi az elemi I-ső osztályában előfordul, csakhogy a kisebbeknek rövidebb s őket érdeklőén s a nagyobbaknak bővebben feldolgozva adja elő. Én hetenkint kétszer a két csoporttal közös társalgást is végzek, hogy a kisebbek hallják a nagyobbak értelmes feleleleteit s sokszor megelégszem, ha a kisebb gyermek igen vagy nem feleletet is ad, de már nagyobb gyermeket az óvodában is értelmes feleletre szoktatok. Ép úgy, mint az iskolában, az óvodából sem szabad hiányoznia az évi anyagbeosztásnak. Legyen a beosztás időszerű, fokozatos, a vers, mese sőt lehetőleg az alaki munka is a társalgás anyagához illő. Gyermekirodalmunk elég gazdag gyermekversekben s szebbnél-szebbeket válogathatunk, csakhogy az a gyermek értelméhez mért legyen. Mielőtt a verstanitáshoz fogunk, annak tartalmát társalgás, szemléltetés, rajz vagy mese által ismertté tesszük s ily eljárás mellett értelmesen s oly hamar megtanulja, hogy gyönyörűség. A mesével is alkalmazkodjunk a társalgás anyagához. A mese a gyermek képzeletének játéka, de ne tömjük valótlanságokkal, hanem meséljünk az engedelmes s engedetlen gyermekről, a madarakról, állatokról. Oly szívesen hallgatják s ily mesével érzelmeiket nemesitjük s felébresztjük bennük az állatok iránti vonzalmat. Ne öljük őket valótlan rémmesével. Gyermekkoromból tudom, milyen rossz hatással van az s kerülöm is. Az óvodában csak szépet, jót, szivet- lelket nemesitő verset, dalt és mesét halljon. Az óvodai nevelésnél a dal a kedélyképzésre hathatós segédeszköz. Társalgás, vers, dal, mese által sok ismeretet nyújtunk a gyermeknek s előkészítjük az iskolai beszéd és értelem gyakorlatra. Már az óvodában megtanul figyelni, a kérdésre rendesen felelni. Emlékező tehetsége a versek tanulása által fejlődik. Nevelő hatása van a játéknak is. Általa társasághoz szokik, megtanul különböző cselekményeket utánozni. Sokszor a legvadabb, gyermekektől idegenkedő uj óvodás, látva a többiek játékát, először csak nézi, majd felvidul az arca, végre ő is csatlakozik s igy lassan minden óvodai foglalkozás részese lesz. Azt hiszem, mondanom se kell, hogy
