Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913-04-01 / 4. szám

4. szám tanügyi értesítő 7. oldal alaki munkával a gyermek kézügyességét mennyire fejlesztjük. Az alaki munkának annyi neme van, mit úgy a fiuk mint a leányok, úgy a kicsik mint a nagyok öröm­mel végeznek. Ott van a kocka és hasáb­bal való építés. Táblácskákkal és vessző­vel, kaviccsal való kirakás. Papir hajtogatás, papír tépés, papir fűzés. Különböző hárs- munkák stb., melyek mind a gyermek kéz­ügyességét fejlesztik. A gyermek kézügyes­ségét nagyon fejleszti a rajz is. Eleinte ügyetlen, de azért büszke, hogy ő is rajzol. Lassan megtanul a ceruzával helyesen bánni s az előtte ismert egyszerű dolgokat meg­tanulja lerajzolni. E munkanemnél is észrevétlenül bevezet­jük a gyermeket a nyomtatott betűk raj­zolásába, csak az iskolában ébrednek majd annak tudatára, hogy mi ezt az óvodában is rajzoltuk. Nem akarom sokáig igénybe venni a türelmüket, de azt hiszem, eléggé megvilágítottam, hogy az óvoda tényleg a népnevelési intézmények I-ső foka s elő­készítője az iskolának. A „Tanügyi Értesítő“ f. évi I-ső számá­ban közölt azon tanfelügyelői rendeletnek, melyben a haladási napló vezetését minden óvodában kötelezővé teszi, örvendek, mert ez által napi munkánk jobban ki lesz mu­tatva s valljuk meg, ezek révén a tanítóság is jobban fogja munkánk ismerni és mél­tányolni. Nagybánya. Kanöó Katalin. ♦♦♦ ♦♦♦ HIURTRLOS RÉ5Z Figyelmeztetés. A kir. fantelügyelő rendeletéi egyenkint be- iktatandók. Minden rendelet tartalmának kivonata a számával és a kir. tanfelügyelő vonatkozó számával is ellátva leírandó. Ezen papírlapra a „Tanügyi Értesítő“ illető száma is feljegyzendő. Szatmdrudrmegye kir. tanfelügyelőjétől. 957—1913. tfsz. A Tanító Uraknak! A földmivelési kormány nagy anyagi áldozatokat hoz vármegyénk állattenyész­tésének fellendítésére, aminek ma már lát­szata is van, mert minőségileg szemmel- látható a javulás, és igy ma már számot­tevő töke, amit a vármegye állatállománya képvisel. Felette szükséges tehát, hogy oly in­tézkedések tétessenek, melyek biztosítsák az állatokba fektetett tőke megmaradását. E célra alkalmas a községi állatbiztosító szövetkezet alakítása, melyben az állattartó gazdaközönség hozzáfoghat egyesült erővel az állattenyésztés fejlesztéséhez és melynek alapján az állat elhullásával, kényszervágá­sával kárt szenvedett kisgazda kártérítést kap a szövetkezettől és igy azonnal pótolhatja az állatállományban beálló hiányt. Ily szövetkezet alakítása jótékony hatás­sal lesz a vármegye állategészségügyére és igazán kívánatos, hogy majd minden köz­ségben, hol állattenyésztés van, ily szövet­kezetek megalakuljanak. Ezek figyelembe vételével minden igye­kezetük oda irányuljon, hogy a gazda­közönséget erről felvilágosítsák s nem kétlem, hogy a kir. gazdasági felügyelőség­nek és magyar kölcsönös állatbiztosító tár­saságnak szövetkezetek megalkotásánál segítségére lesznek. Szatmár-Németi, 1913. március hó ICbén. 1104—1913. tfsz. Az állami és községi iskolák tanítóinak. A „Jó Egészség Naptára“ szerkesztő bi­zottsága a nagyméltóságu vallás- és közokt. miniszter ur 15066—913. sz. a magyar nép kezébe oly hasznos és egyúttal nemzeti célt szolgáló és egyszersmind szórakoztató nap­tárt óhajt adni, amely feladatául tűzte ki, hogy a két nagy nemzeti veszedelem, a tüdővész és az alkoholizmus ellen harcol-

Next

/
Thumbnails
Contents