Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-03-01 / 3. szám
4. oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. szám a haladását amúgy is, sőt a minősítését is. A minősítés helyett a rossz tanító ellen a fegyelmit kell alkalmazni s azzal a fizetésbeli haladását megkötni. Meggyőződésem, hogy ezzel többet használnánk az iskolának mint a minősítéssel s a rossz tanítók protekció hajhászásának is útja volna vágva. Beismerem, hogy ezek jelentésükben nagy dolgok, amiket én felsoroltam. Ahoz, hogy megvalósuljanak, kell bizonyos mértékben haladunk. És nem utópia-e a haladást kívánni s e nagy jelentőségű kérdéssel foglalkozni, annak érlelését hangoztatni akkor, mikor az 1907. évi XXVII. t.-c.-ben lefektetett halvány biztosítékát a felügyeletnek, t. i. az állami felügyeletnek egyesek, a nemzetiségek, soknak tartják és visszacsinálni szeretnék? Igaz, a mai idő nem alkalmas arra, hogy az ilyen szabadelvű iránynak kedvezzen. Azonban eljő ezek megvalósítására is az idő. El kell jönnie! A haladás kívánja azt s a haladást ideig-óráig meggátolni lehet, de elfojtani nem! Azért hát érleljük e felfogást. Nagybánya. Székely Rrpáö. A gyermek testi nevelése. Mióta a földön ember él, szellemi és testi munkája odaírányult, hogy életét minél boldogabbá és tiirhetőbbé tegye. Főcél volt mindenkor az, hogy az emberi izommunka felszabaduljon s helyét a természeti erők foglalják el. Az ősember élete fentar- tására csupán testi erejét használhatta. Ezen erőt lassankint az állatok igábahajtásával egészítette ki. Később jobban felszabadul az élőerő s helyébe lép a gőz, az elektromosság. A gépek feltalálásával, tökéletesítésével együtt emelkedett a kulturális érzek s ezekkel együtt fejlődtek ki a napról-napra szaporodó igények is. Kényelmesen berendezett közlekedési eszközök állanak rendelkezésünkre. A legmélyebb óceánon is könnyen átjuthatunk. A levegő meghódításán az alkotásra szomjas elme most fáradozik. A gép ma mindent elvégez s az emberi tevékenység lassankint csupán a szellemi munkára szorítkozik. Az ősidők óta folytatott törekvés eljutott oda, hogy az emberi izomerőt legnagyobb részben felszabadította. Ennek felszabadulásával mindinkább nagyobb mérvet ölt a szellemi erő lekötöttsége. E lekötöttség túlzásba vitele káros visszahatást eredményez. Dacára minden elképzelhető kényelemnek — az emberiség degenerálódik. Mindnyájunk felett ott lebeg bizonyos elégedetlenség, nyugtalanság és a beteges hajlamok számos ijesztő tünete. Gyermekeinket a születés pillanatától gondos ápolásban részesítjük, a legkisebb változás esetében is orvoshoz fordulunk s mindan módot, eszközt felhasználunk arra, hogy életben maradjon és igazán kulturemberré váljék s ez a nemzedék mégis satnya. Mi is elkövetünk mindent, hogy minél kényelmesebb életmóddal éljünk, s valami mégis olyan tűrhetetlenné, nehézzé teszi létünket. Ősapáink nehezebben éltek, reggeltől estig testi munkát végeztek, mégis mily szívósak, erőteljesek voltak. A vidámság uralta örökké valójukat, megelégedettek voltak. Tekintsünk mai életmódunkba. Vizsgáljuk meg a „kényelmesének mondott életrendünket, megdöbbenve látjuk a valót, a szellemi munka megerőltetésének képét. Egyeseket a megélhetésért folytatott életküzdelem, a nagyobb fényűzés utáni vágy, a pompa, élvhajhászat ingere, a különféle hiú érdekekért tizött versengés határt nem ismerő szenvedélye, az uralomvágy — erős szellemi munkára késztet, ami időelőtt romba dönti az egész szervezetet. A réginél nem nehezebb a mai megélhetés, (?)
