Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913-01-01 / 1. szám

1. szám.

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

3. oldal

dezése tárgyában, nevezetesen a 600 forint fizetési minimumnak törvénybe iktatása érdekében a végső teendőit“ is megállapította. Később az 1905. évi VI. egyetemes tanitógyülés egyértelműig mondotta ki, hogy a tanítót a XL, X. és IX. dijosztályu fizetések illetik meg. Akik a töredékes adatait figyelemmel kisérik a tanitó- mozgalmaknak, belátják, hogy az 1893. évi korpótlékról szóló s az 1907. évi fizetésrendezés ezeknek az előkészítéseknek, a tanítóság által országosan köztudatba átvitt véleménynek az eredményei.

Ma tehát a tanitói fizetésekben az utolsó az 1907. évi XXVI. és XXVII. t.-c.-ben lefektetett elvek vannak gyakorlatban. Mi azt érezzük, hogy ez a törvény javított a helyzeten, de nem úgy, amint azt a gyakorlati élet kívánja. Ha a megélhetési viszonyok olyanok volnának, amilyenek voltak a 90-es évek elején s ha a más hasonló képzettségű, mondjuk hasonló iskolázottságot megkívánó kenyérkereseti pályán munkálkodók fizetésével egyenlő volna a fizetésünk, megelégedés töltene el mindnyájunkat. Mi azonban e törvényt több szempontból sérelmesnek tartjuk magunkra.

A tanítóság a kívánságokat e törvénnyel szemben rég pontokba foglalta. E helyen igazán csak ismételjük azokat.

Kivánjuk, hogy a magyar tanító tekintessék tisztviselőnek olyan értelem- ban és úgy, hogy a vele egyenlő ta- nultságu tisztviselővel egyenlő legyen a fizetése. A tanító soroztassék be a XI., X. és IX. tisztviselői fizetési osztályba úgy, hogy egyenlő időközben 30 évi szolgálat alatt a IX. fizetési osztály első fokára jusson. A fizetés rendezésben mindazokkal az állami tisztviselőkkel, akik vele egyenlő ta- nultságuak, időről-időre egyenlő elbánásban legyen része. A jelenben állami tanítói állásokat betöltőknek azelőtti összes szolgálati ideje a nyugdíjba beszámítható korhatártól kezdve számittassék be állami szolgálatnak.

Ezeknek minden indokolása fölösleges. A tanitói köztudatnak annyira meggyőződésévé érlelődött ez a vélemény, hogy fejtegetni nincsen miért. Az pedig, hogy magyar tanítóról van szó, magával hozza, hogy tisztán magyar nyelvű és nem nemzetiségi iskolák tanítóiról beszéljünk. Igen sokunknak tapasztalaton alapuló véleményünk, hogy az állami támogatás és fizetés kiegészítés a magyar tanítóknál hozza meg magyar nemzeti szempontból a kívánt eredményt. Mert az, hogy a nem magyar iskola fentartók a tanítónak 100—200 koronát adjanak s azt kiegésziti az 1907. évi XXVII. t.-c. alapján az állam, igazi eredménnyel a nemzetre és az iskolaügyre akkor lenne, ha ezzel az iskolafelügyelet joga legalább is az állami hozzájárulás arányában az államé lenne valóban. Ma azonban a gyakorlatban ez iskolákban az állami felügyelet hatalma gyenge, csak vendégszerjeplés; az erős, a hatalmas, a szembeszálló, a névleges iskolafentartó. Bár a tanítóság nagy része által annyira óhaj- jott államosításnak némi tekintetben a lépcsője az, azonban e helyzetet mégsem ez az indok hozta létre.