Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-12-01 / 10. szám
10. szám TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 11. oldal szonytársai között s bár magasan fölötte áll a vagyonszerzés és bírás vágyának, amelyek nem ilyen vérbeli gentlemanok, mert majdnem mindig rossz társaságbeli egyének és kisérő cimboráik vannak, kielégítésére irányuló cselekvéseiben csaknem olyan szenvedélyes, mint emezek; pénzt, vagyont, függetlenséget, nőt, gyermeket, boldogságot, életet is szívesen föláldoz, hogy betelhessen, de a más életét sohasem kívánja áldozatul s a legtöbbször teljesületlenül marad. Ugyanez mondható a dicsőség és hírvágyról is, amelyek voltaképpen ikertestvérek és szintén az elsőosztályu vágyak társaságába sorozhatok. A vagyonszerzés és birásvágya ellenben semmi akadályt nem ismernek és a következmények teljes mérlegelése nélkül vakon gázolnak keresztül élőkön és halottakon egyformán. A jelen története ennek kitűnő példáit szolgáltatja. Bizony ilyen anyaggal fütik az emberi élet nagy problémáinak zakatoló gépkocsiját és nagy temető kellene ahhoz, amely a befutott pálya halálra gázolt halotiait magába fogadni képes volna. A nemek problémájának megoldására irányuló kísérleteknél is a bírás vágyán kívül a vágyak valamennyiének, tehát a hir, dicsőség és vagyonszerzés vágyának egyaránt jelentős szerepe van. A darab hőse, mint mondani szokás — kétségtelenül a tudás-vágy, tehát a vágyak-fejedelme. Hogy véletlenül és mindezideig csak tragikai hős, az a tiagikai hősök közös sorsa, amelyet úgy látszik még a fejedelmek sem kerülhetnek el. Hogy jó volna-e az emberiségre, ha sikerülne valamikor megoldani a problémát, arra megtaláljuk a határozott feleletet, ha a vágyak kielégítése alkalmából elénk tolult kérdésekre felelni próbálunk. Ezek a kérdések pedig a következők: a) okvetlen szükséges-e az a boldoguláshoz? b) nem ütközik-e bele a vágy kielégítése másoknak az érdekeibe ? c) mit hoz a jövő ? Az első kérdésre könnyen megfelelhetünk. Annak a vágynak a kielégítése, hogy a születendő gyermekek nemét akaratunktól függői eg s előre szabályozhassuk — sem az én, sem a te, sem az ő boldogságához egyáltalán nem szükséges. Hogy az egyik ember csak Jiukat kiván, a másik meg csak lányokat óhajt, az olyan pium desideriuin, amelyet semmiféle elfogadható inditékkel támogatni nem lehet. Mert találhatja valaki, bárki, egyetlen leány gyermekében is olyan örömét és olyan boldogságát, amelyhez hasonlót éppenséggel nem tudna megszerezni számára a fiúgyermekek egész légiója sem — és viszont. Ezt az igazságot a mindennapi élet kétségtelenül és lépten-nyomon példákkal igazolja. A második kérdésre, hogy í. i. nem ütközik-e bele a vágy kielégítése másoknak az érdekébe, szintén könnyű választ adni. Mert hogy a nemek meghatározása és számbeli korlátozása magának az egész emberiségnek a létérdekeibe beleütköznék, az első pillanatra kézenfekvő tény, akár a vagyoni érdekeket, akár az erkölcsi érdekeket vesz- szük mértékadóul. Mert tegyük föl, hogy — csak egész kis területre szorítsuk a kérdést — például egy vármegyében véletlenül tisztára olyan lakosok kerülnének, akik kizárólag csak leány gyermekeket produkálnának, milyen fonák helyzet állana elő egynéhány évtized alatt. Előre megfontolt szándékkal kapcsolom le a kérdés tehervonatának azt a kocsiját, amely a nemi élet ethikáját viszi a végállomás felé, mert ezáltal magam is idegen vágányokra siklanék, ahol két ellentétes világnézet vívja ma sokkal szenvedélyesebben mint valaha e kérdés meddő harcát. Csak tisztán a feltett kérdésre óhajtok feleletet adni, amivel egyúttal a harmadik kérdésre is választ adok, hogy t. i. mit hoz a jövő ? Bizony a jövő rövid idő alatt nagyon furcsa eredményekkel szolgálna. Abban a vármegyében pl. teljesen elfogyna a munkás-kéz. A jó termőföld nagy pászmákban parlagon heverne, a hatalmas gyárak gőzkazánjaiból kioltanák a tüzet, virágzó vállalatok mennének tönkre, dologkerülő élős-
