Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-12-01 / 10. szám
10. szám TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 9. oldal kedjék, aki gondviselője a házon belül mindennek, enyhítője a szilajságnak, féke- zője az indulatnak, a gyengeségben erősítő, sarkaló és munkára ösztönző, a szelídségnek mintája, a türelemnek példája, kellemesség és báj, aki a mesrfiynek egy részét varázsolja le nekünk. Legyen anya, aki életének egy darabját az utódokért adja, hogy az életet magának és társának ben- sőséggel teljesebbé tegye s határozottabb életcélt lássanak mindaketten. Még ma is ezt tartjuk mi idősebbek. A fiatalabb nemzedék azonban másként nézi a világot és a nőt. Maga a nő is másképpen gondolkozik ma, mert a gondolkozására ráhat az élet. E hatásnak a jele, a következménye aztán, hogy a nő pálya után fut s beléjut a küzdelembe és benne is van már. így aztán ambícióból vagy kényszerűségből mindig több teret kíván s követel magának [az életpályákon, hogy versenytárs, hogy egyenlő legyen a férfivel a kenyérért való küzdelemben. Valóban helyes, ha a nő edzett, megfelelő ismeretkörrel biró s műveltsége és életismerete van. De helytelen, ha a természet által kijelölt munkakört a férfi munkakörével váltja fel. Mint müveit anya, ki gyermekeit e részben is vezetni képes, mint a családban a háztartás sokoldalú dolgaiban otthonos vezető az emberiségnek nagyobb szolgálatot tehet, mint az, aki valamelyik életpályán fut, még ha igazán nagy és fényes utón fut is. A női életpályák közül a nő leikéhez talán legközelebb álló, hajlamainak, temperamentumának leginkább megfelelő az óvónői és a tanítónői pálya. Itt mindkettőn gyermekekkel kell foglalkoznia s még a legteljesebb mértékben van megvédve a nő. Sokan belé is melegszenek e pálya szépségébe. Többen az iskola falai közül az iskolai irányú stúdiumaikkal távolabb is kihatnak s produktiv természetű munkát végeznek. Akárhány igazi gyönyörűséggel dolgozik s a hasonló pályaszeretettel és melegséggel munkálkodó férfi mellett mint versenytárs áll. Itt teremt magának igen sok kedves munkakört a munkájába vitt melegséggel. Egyúttal pedig biztosítékot szerez magának arra, hogy megélhessen, testvérét eltartsa, rokonát segítse, anyjának öregségét megkönnyítse. A maga és a vérségi kötelékkel szorosan hozzátartozóknak igy biztosítja a megélhetését akárhány. Ez mind tiszteletet érdemlő és parancsoló. Készséggel emelhetünk kalapot előttük érte. El nem titkolható jelenség, amit külön is meg kell említenünk, ezeknél az, hogy ők az életet komolyabban nézik, mérlegelik és veszik s életmódjukban, öltözködésükben takarékosak és nem fényűzők. Ők jó példák a gyermekeknek és a felnőtteknek is, kiknek a követése kívánatos és helyes. Vannak azonban tanítónők, akiknek a példájuk nem ilyen. Ők a tanítói pályát nem szeretik, de elfoglalják, mert a jövedelem nekik is jó. Kikerül belőle a ruházat, jut még a társaságban való fitogtatásra is. Ha rajtam állana, megcsinálnám a tanítónői állással járó magatartás kátéját, (törvényét) a szolgálati pragmatikával együtt és . . . a gyakorlatban megvalósítanám. Apróra leírnám, hogy a tanítónői és tanítói magatartás milyen legyen s abban még' az öltözködésnek is megszabnám a módját. Erre engemet az indít, mert tapasztaltam, hogy némelyik tanítónő nem az egyszerűségnek, hanem az öltözködésben való pazarlásnak, a fényűzésnek, a könnyelműségnek a példája. Amilyen mértékben jutalmaznám a derék, egyszerű magatartásu, komoly irányú, lelkes tanítónőket, olyan szigorral szorítanám ki és le e nemes pályáról mindazokat, akik az egyszerűség, a nemesség, az odaadó munkásságnak ellenére cselekszenek. Sok égető baj van nálunk a társadalomban. Az egyik az, hogy a nem tanügyi, vagyonos, magas állású családok leányai is tanítónők lesznek többen, hogy legyen miből divatosan ruházkodniok. E miatt sok olyan szorul le a tanítónői pályáról, akinek a mindennapi kenyere is könnytől sós és fekete, akiknek a ruházatra sem telik s akik igazán példaszerű nevelői lennének a gyér-
