Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-12-01 / 10. szám
8. oldal tanügyi értesítő 10. szám fővárosi kir. tanfelügyelő már tett is lépéseket, a kir. tanfelügyelőség tisztviselőinek csekély tekintélye is ezt kívánja, mivel az avatatlan közönség Ítélete szerint ők nem egyebek, mint a kir. tanfelügyelő Írnokai, kik semmi kvalifikációval nem bírnak, tehát nem is tekintetnek állami tisztviselőknek. E helyzet illusztrálására szóló példákat nem említek, mivel úgyis mindenki előtt többé-kevésbbé ismeretes. Az országban két tanfelügyelőnek van az államtól természetbeni lakása, ott van a hivatal is. Egy tanfelügyelőség a vármegye székházában van, nehány pedig az állami iskola épületében, a többi tanfelügyelőség vagy a tanfelügyelő lakásán, vagy pedig a tanfelügyelő által bérelt házban van el- h • yezve. Esetleges költözködés alkalmával az is megtörtént, hogy a kir. tanfelügyelőség öt évre visszamenőleg nem tudott aktákkal szolgálni. A tanítóképzők, felső nép és polgári iskolák vétessenek ki a népoktatási kir. felügyelőség alól, legyen ezeknek külön felügyelőségük, mint a felső kereskedelmi és felsőbb leányiskoláknak. A népoktatási kir. felügyelőségek alá csak az elemi, általános és ismétlő iskolák, gazdasági népiskolák, iparos és kereskedő inasiskolák tartozzanak. A népoktatási kir. felügyelőség legyen 1. helyi, 2. járási, 3. vármegyei, 4. kerületi, 5. központi. A helyi felügyeletet gyakorolja az igazgató-tanitó, a járásit a járási felügyelő, a vármegyeit a vármegyei felügyelő, a kerületit a kerületi felügyelő, a központit a minisztérium. Mindenik felügyelőnek legyen megszabva az ö hatásköre. A központi felügyelőségnél jogász is alkalmaztassák. Ruháztassék fel a népoktatási felügyelőség juris dictióval, akkor az illetékes közigazgatási hatóságok respektálnák rendeletéit, felhívásait nem tennék irattárba, mint most, hanem végre is hajtanák s igy a rendes iskoláztatás végrehajtó közegei a nügv tekintetében mindig hátuljáró községi elöljáróságok is megtennék kötelességeiket s igy végrehajthatnák az általános tankötelezettséget. A gondnokságok, iskolaszékek eltörlen- dők, mivel a tanügynek nem egy esetben eddig is kimondhatatlan kárára voltak. Tisztelet az igen kevés kivételnek, de a törvény által biztosított jogaikkal — nem említeni a kötelességeket, melyeket figyelmen kívül szoktak hagyni a gondnoksági és iskolaszéki tagok — legtöbb esetben nem a tanügy előnyére, hanem a [tanítói testületek feletti basáskodásban gyakorolják. A tanügy iránt való legelső érdeklődésük abból áll, hogy tudják mi a szubordinált viszony, melyet kineveztetésük alkalmával azonnal éreztetnek az illetékes tanítói testületekkel, de a munkakörük azon részét, mely a koordinált viszonyt kívánja, elfeledik. A tanító szakember, de közvetlen elöljárója a bocskoros paraszttól kezdve lehet bárki, ha irni-olvasni tud s a tanügy iránt érdeklődik; ily emberek bírálják felül a tanító szakszerű munkáját és néha a tanítónak a legbrutálisabb módon adnak az oktatás- és n ódszcrtanból utasításokat és tanácsokat. Nagyecsed. Téglás Lajos. ♦♦♦ ♦♦♦ Nő és tanítónő. Megtörtént, amit a gyarló ember csodálattal néz ma is és bámulattal gondol el mindenha. A chaoszból kivált a föld s mikor egyéb ékessége, vonzó dísze meg volt, a még hiányzó legfőbb ékességét és díszét a földnek, a nőt is megteremté az Ur! Aztán elsokasodtunk s anyáink hangja, tanácsa, tanítása és szoktatása és apáink példája után a teremtés koronájának tartjuk a nőt, ha jó, ma is. Annak tartjuk, annak óhajtjuk tartani az ősök szellemében . . . Azonban maga a nő lekivánkozik arról az eszményi méltóságról, munkatársunk vágyik lenni a külső világban, osztályosunk akar lenni a harcban, a tülekedésben, az öklelés- ben, a kenyérért való küzdelemben. Nagyapáink és apáink azt tartották még, hogy a nő legyen irányitója a családnak s gondozója, legyen hitves, kinek tisztasága és tiszteletet parancsoló erénye fényes-
