Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-12-01 / 10. szám
10. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5. oldal A pénztári könyvben a kiadást, mint a mintán is jelezve van, azért jegyezzük meg, hogy rögtön tudjuk a pénztári készletet, így sohasem történhetik meg az, hogy a pénz a pénztárban kamatozatlanul állana. Az esetleges kiadásokat is megjelöljük itt, de végérvényesen a pénztári naplóban van elkönyvelve. Egy üzleti nap, mely nálam hétfő d. u. 1—2 van, ilyen módon folyik le. A tag a betéti könyvét átadja az ezt ezető ellenőrnek s a pénzt pedig a pénztárnoknak. Az ellenőr akkor kiáltja a könyv számát és a betevő nevét, p. u. 26. szám Nagy Ferencz s ekkor a könyvelő felnyitja a törzskönyv 26. számú lapját, beírja a dátumot, a pénztári könyvet vezető ellenőr beírja a nevet, a pénztárnok pedig a már akkorára megolvasott pénz összegét kiáltja ki, amely egyszerre 3 heiyen Íródik be. A betéti könyvben aztán meggyőződik a pénztárnok, hogy tényleg az ő általa kikiáltott összeg van-e beírva s ha igen, akkor a befizetés megtörténtét aláírásával igazolja. Ha más tag nem jelentkezik, a pénztári könyvet összeadjuk, a pénzt megszámláljuk, e kettőnek egyeznie kell. A befolyt összeget aztán a pénztárnok egy tételben a pénztári naplóba beírja. (IV. számú minta.) Az eddig emlitett munkát a gyermekek végzik, még pedig a legnagyobb örömmel és pontossággal. A tanítónak mindössze az évvégi kamatok kiszámítása s a betéti és törzskönyvbe való beírása s ezeknek lezárása marad. Ezt azonban a karácsonyi szünidőben egy nap alatt kényelmesen elvégezheti. Ezt az egy napot pedig ne sajnáljuk, mert fáradságunk kamatostul megtérül a nép bizalma és szerete által. Eddig volna az én mondókám. Szabad legyen azonban egy pár szót szólanom még a Székely Árpád kartársam ideiglenes disposiciójához is. 1. pont helyett helyesebbnek vélem a törzskönyvet és a betéti könyvet. Ezek úgy is hü képei egymásnak s egyik (törzskönyv) a tanítónál, másik (a betéti könyv) a tagnál marad. 2-ik pontnál a tak. pénztári könyveknek vagyoni felelősség mellett a tanító vagy igazgató kezében hagyása szerintem is helyes. A pénzt azonban a pénzintézetbe nem a gyermekek nevére külön-külön, hanem p. u. a „kőszegremetei elemi népiskolai tanulók takarékpénztára“ címen egy tétel alatt tenném be, mert a külön-külön könyvekért a könyvelő urak majd görbén néznének reánk. 3. A betéti könyvek szerintem kiadandók a gyermekeknek, még pedig a betéti könyvek tárgyalásánál felhozott okok miatt. 4. Szerintem helyesebb a nagykorúság esetén való kiadás. Ha 12 éves korában adják ki, elveszi tőle a szülő, vagy ha nem is veszi el, mit tud még vele csinálni az a zsenge, éretlen gyermek? Hiszen, hogy ha a tak. pénztár kötelékében hagyjuk őket, talán jobban ébren tartjuk a takarékosság iránti ösztönt. Az 5., 6., 7., 8., 9. pontok szerintem is helyesek. Ismételten kérem kartársaimat, próbálják meg az iskolai takarékpénztár ügyét felkarolni, hiszen szép célért munkálkodunk, amidőn népünk anyagi jólétének emelésén fáradozunk. Kőszegremete. Qlyüs Lajos. ♦♦♦ • ♦♦♦ A tanfelügyelet reformja. Ezelőtt pár évtizeddel a napilapok tanügyi kérdéssel nagyon ritkán foglalkoztak, ha foglalkoztak is többnyire csak közép és felső iskolai ügyekről írtak. A népoktatási intézetekkel legtöbb esetben csak mint viccekkel foglalkoztak, gúnyolták a tanító foglalkozását és a legutolsó napszámos bérnél is kevesebb fizetését. Hála a kor szellemének, megváltoztak a viszonyok, ezeknek illusztrálására egy pár mondatot a lapokból szószerint idézek, azután rátérek a tárgyra. Köztisztviselők és Állami Alkalmazottak Lapja 1913. évi március hó 31-én megjelent 3-dik számában ez olvasható „A tanítói kar jogos igényeiről" cim alatt: „Senki előtt sem ismeretlen, hogy talán
