Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-12-01 / 10. szám
6. oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 10. szám egy pálya sem kivánja meg annyira az embernek egész lelkét, egy pálya sem terem annyi tövist s a társadalomnak egyik osztálya sincs annyi nélkülözésnek kitéve, mint azoké, akikre a nemzet legdrágább kincse, gyermekeinek nevelése és tanítása van bizva. Dacára a nehéz körülményeknek, a tanítói kar mindenkor lelkiismeretesen teljesítette magasztos hivatását s hogy ma még inkább megfelel nemes feladatának, azt a lépten-nyomon elhangzó kedvező ítéletek fényese bizonyítják. A tanítóság mindeddig az ideálizmusból élődött s a gyümölcsözőbb jövő reményével táplálkozott, mig a megélhetési viszonyok, a családfentartás nehézségei meg nem törték, mig az örökös mellőzés mértéke meg nem telt amiatt, hogy a vele egyenlő képzettségű, de félannyira nem értékes munkát végzők nálánál folyton előbbre helyeztettek. Ma már magas kvalifikációval biró tanítóink is vannak, nem ritka közöttünk a jogvégzett, a jogtudor. A tanítói kar nemzetfenntartó munkájának nagy becsét ekként ismervén, méltánytalan, hogy lekicsinyléssel a rangosztályokon kivűl hagyják s ezzel mintegy hivatalosan is megtagadják államfenntartó tevékenységének horderejét, holott nincs az a tér, amelyen az állam és a társadalom igénybe ne venné ez ideálisan lelkes tábor munkásságát, különösen manapság, amikor az egészséges szociális mozgalmak legnagyobb terhe az ő vállukra nehezedik.“ A Pesti Hírlapnak az 1912. évi december hó 22-diki száma szerkesztői üzenetében ez olvasható: „W. L. A tanfelügyelőséghez nem kell jogvégzettség, hanem magasabb tanári képesítés“. Ugyancsak a Pesti Hirlap 1913. évi január hó 17-diki számában a kövelkező cím alatt: „A fővárosi iskolák felügyelet nélkül“ a többek között ez olvasható: „A főváros ugyanis nem akarta iskoláinak felügyeletét a tan- felügyelőkre bizni, mert a tanfelügyelőség még ma sincs képesítéshez kötve és sokszor megtörténik, minden előtanulmány és szakképzettség nélküli emberek kerülnek a tanfelügyelői állásokba, az ezek által gyakorolt ellenőrzéssel a székesfőváros nem elégedhetett meg.“ Aki a fentebbi szerkesztői üzenetet írta, aligha ismeri az 1883. évi I. t.-c. 8. §-át, mely a népiskolai kir. tanfelügyelők, segédtanfelügyelők és tollnokok szakképzettségét a következőkben állapítja' meg: a népiskolai kir. tanfelügyelő és segédtanfelügyelőtől középiskolai vagy tanítóképzői tanári, polgári vagy népiskolai tanítói képesítés, vagy valamelyik egyetemi tanfolyam bevégzése, a tollnokoktól a nyolcosztályu középiskola végzése s érettségi bizonyítvány vagy népiskolai tanítói oklevél kívántatik. De nemcsak, hogy a törvényt nem ismeri, hanem nem kiséri figyelemmel a kir. tan- felügyelőségi tisztviselői kinevezéseket, mert ha figyelemmel kisérné, lehetett volna alkalma meggyőződnie arról, hogy fentebbi állítása a valóságnak nem felel meg. Az utóbbi évtizedben egy-egy bölcsészt, de legtöbb esetben jogászokat neveznek ki a tanfelügyelőséghez, kiket a tanítóság kul- tur-csecsemőknek nevezett. 1900-ban ösz- szegyüjtöttem az akkori 67 kir. tanfelügyelő kvalifikációját, mely a következő volt: Doktori oklevél 14, oki. ügyvéd 1, oki. tanár 5, jogvégzett 17, végzett teológus 8, oki. népiskolai tanító 13, oki. polgári isk. tanító 2, oki. tanító és jogi készültsége 1. Két évi egyetemet vagy teológiát végzett 4, középiskolát végzett 2. 1900. után bizonyos ideig evidenciában tartottam a kir. tanfelügyelőségi kinevezéseket, de abban hagytam, mivel arra a szomorú tapasztalaira jöttem rá, hogy egy pár kivételével mind jogászokat neveztek és neveznek ki. Mi lett ennek az eredménye? Az, hogy most iskolalátogatókat neveznek ki, a kir. tanfelügyelők, csak adminisztratív teendőket fognak végezni. Ki mihez nem ért, azt jobb is, ha nem teljesiti! Az állami kormányzat minden ágában rn gvan a szakrendszer, egyedüli kivételt a népoktatási intézetek képeznek. A tanítótól megkívánja a törvény a szakképzettséget,
