Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913-11-01 / 9. szám

XII.évfolyam. 5zatmdr-németi, 1913. nouember rflnüeyi értesítő DEUELÉ5- ÉS OKTHTR5UEYI 5ZHKLRP n Felelős szerkesztő: Társszerke«ztő: Neubauer Elemér, Székely Rrptíö, Szatmár-Hémeti, Taniiákhdza. * Nagybánya. megjelenik min­őén hónap 1-én Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei Általános Tanitó-Egyesület. 9-ik sztím. Előfizetési ára: egy éure 4 kor. Az iskolai takarékpénztárak. Utóbbi időben napi és iskolaügyi lapjainkban többször olvasunk az iskolai takai ékpénztárakról. Kővári Zoltán bukaresti ref. tanító ír legköze­lebbről több helyen róla, aki ezzel nem új, de figyelemre valóban méltó tárgyat igyekszik népszerűvé tenni kö­zöttünk a nép vagyonának gyarapo­dására, a nemzeti vagyon gyűjtésére. Hogy a gondolat tanítói körökben nem új, nem baj. Csak elismerésre érdemes az a lelkesedés, amellyel ezt a helyes eszmét belénk óhajtják dik­tálni azok, akik gyakorlati irányát, előnyét s a takarékosságnak e részben való nagy jelentőségét ismerik. A takarékosság nagy erény. Ezt a nevelésbe belevinni teljes érövét, gyönyörű kötelességünk. És mi igy-ugy tesszük is. Igyekszünk a gyermek­sereget rászoktatni arra, hogy ruháját, könyveit, eszközeit megbecsülje, kí­mélje, amije van csere utján el ne fecsérelje, hogy az irófüzetének olda­lait és sorait miképen használja fel gazdaságosan. Ez mind takarékos­ságra nevelés.' Látunk pénzt a gyer­mekeknél s megkérdezzük: honnan kapta és figyelmeztetjük, hogy per­selybe tegye. És a takarékosságra nevelésünk ebben s az időnkénti pél- dálózgatásban kimerül. Ez minden, amit teszünk, mert többet tenni nin­csen időnk és nincsen előttünk a köz­vetlen irányitó ut, amelyről látszik, hogy többet tennünk miképpen le­hetne. A gyermek pénzhez jut. Külö­nösen városon, ahol a pénz a kert, a kamra, a fejős tehén, a hizó, a hús és a kenyér, eléggé gyakran jut pénz­hez. Akit a szülői rászoktatnak arra, hogy ami pénzt tőlük vagy a rokon­ságtól kap, összegyűjtse, a cserép­perselyébe tegye, annak az ez irányú nevelése folyik, akit nem szoktatunk rá erre, a pénzt elfecséreli. A zsák­ban macska, a nyalánkságok, a szem­fényvesztő apró csecsebecsék, érték­telen tárgyak, melyek, mint a vad­embereket az üveggyöngy és egyéb ér­ték nélküli fényes tárgyak megveszte­getnek, elnyelik a jényes és kopott filléreket s a pénz újra és újra el­gurul a gyerektől. Elgurul annyira, hogy nem egyszer az irka árát is el­fecséreli. Kicsiben majdnem ott van, oda jut igy, mint az a felnőtt, aki az őrizetére, vagy a kezelésére bízott pénzt valamelyes szenvedélyére pl.

Next

/
Thumbnails
Contents