Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913-09-01 / 7. szám

2. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7. szám ban könyüt éreztünk pilláinkon és fájdalom szorította meg a szivünket. Szép volt az élete és szép a halála. Akit úgy és annyian szeretnek, mint őt, az nem élt hiába, annak az elmú­lását sokan érezték, sokan siratják. Péterfy Sándornak az emlékét igye­kezzünk azzal megőrizni, hogy alko­tásait erősítsük, fejlesszük. Azzal bi­zonyságot teszünk az iránta érzett szeretetben gyökeredző hü emléke­zésünkről. Nagybánya. Székely Rrpáö. ♦♦♦ ♦♦♦ Tanév elején. A tanítói pálya a köztudatban úgy ismeretes, mint sivár, egyhangú fog­lalkozás. E felfogás nem mindenben fedi a valóságot. Ennek bizonyítására elegendő ama mozgalmas képre utal­nunk, melynek központjában áll a tanitó és az iskola tanév elején. A gyermekek révén ilyenkor a társada­lom minden rétege érdeklődést mutat az iskola iránt. Igaz, hogy a beiratások lezajlása után mihamar megcsappan a társa­dalom iskolaláza, de jól van ez igy, mert a tanítói munka fontosabb s va­lóban érdekesebb része voltaképpen a külső zaj elülése után kezdődik, mikor magunkra maradunk a gyermek­sereggel s bepillantást keresünk az egyedek kibontakozásra kész rejtelmes lelkivilágába. Valósággal kísérleti te­lepnek tekintjük a tantermet, hol a lélektan, módszer- s élettan finom műszereivel felszerelve a gyermekta­nulmányozásba mélyedünk, hogy egy­felől adatokat gyüjtsünk e fiatal tudo­mányág izmositásához, másfelől ke­ressük a nevelés-tanítás ama magasabb- rendü útjait, melyek a magyar népok­tatás színvonalának emeléséhez vezet­nek. A gyermektanulmányozás végcélja az, hogy tudományos alapon közelítsük meg a gyermek értelmi s erkölcsi vi­lágát, vagyis ahol nehézségekre bukka­nunk, ne az indulat, az erőszakos eszközök alkalmazásával iparkodjunk a nehézségeket leküzdeni, hanem mi­ként az orvos a pácienssel szemben teszi, kutassuk a baj indító okát s a beavatkozást ott kezdjük. Ha a bíróságok figyelembe veszik a beszámithatóságot, vagy annak ellen­kezőjét, a terheltséget, általában a testi s lelki diszpozíciót és egyéb életkörülményeket, úgy helye van a gyermekek nevelés-tanításánál, fegyel­mezésénél is ugyanezen szempontok mérlegelésének. E felfogás csak első hallásra tűnik fel különcködésnek, de korántsem az, sőtéppene gondolat terje­désétől várható nevelés-oktatás ügyünk reneszánsza és e felfogásnak a gya­korlati életbe való átültetése fogja a tanítók feje felől véglegesen elhárítani a Damokles-kardot, mely a fegyelem­zésnek, a tanítási eljárásnak lélektani alap mellőzésével történő alkalmazása miatt állandóan ott lebeg. Nincs az a buzgó tanitó, akinek át ne villanna agyán tanév elején az a gondolat, hogy vájjon az uj év nem hoz e reá tekintélytipró kellemetlenséget,- talán éppen buzgósága, a tanulmányi ered­mény túlságos hajszolása következté­ben. Miért ne lehetne e sötét árnyat a tanítói foglalkozás mellől elűzni?

Next

/
Thumbnails
Contents