Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913-09-01 / 7. szám

Xll.éufolyam.

Szatmár-Démeti, 1913. szeptember

7-ik szám.

ronuevi értesítő

DEUELÉ5- ÉS OKTHTH5dSYl 5ZHKLHP

Felelős szerkesztő:

Heubauer Elemér,

Szatmár-Hémeti, Tanitókhdza.

Társszerke^ztő:

Székely Hrpdö,

Nagybánya.

megjelenik minőén hónap 1-én

Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei Általános Tanitó-Egyesület.

Előfizetési ára: egy éure 4 kor.

| Péterfy 5andor |

1841-ben szüleit s az idén augusztus 10.-én halt meg. Tanítóból a tanítók nevelője lett. Tudásával, tiszta látásával, szorgalmával is sokat használt a tanítóság egyetemének, de még- inkább a szivével.

Szép élete volt, mert a közért dolgozott. Mindnyájunk szeretetét megnyerte, mert másoknak használni volt a főcélja. Nemcsak szerettük, hanem azzal a tisztelettel éreztünk iránta, amelyet a tekintély iránt érezni lehet. Igazán apostola volt a tanítóság közügyeinek s valódi apja a tanítóságnak. Ha hozzá hasonlóan igyekeznénk törölni le a mások könnyeit, mennyivel kevesebb volna a szenvedő s több a vigaszra és emberszeretetre találó. Az emberszeretetet ragyogó cselekedeteiben állította elénk. Volt szive, érző, meleg, fogékony, mások fájdalmát megértő és átérző szive. Hosszú időn át egyedül álló példa a tanitóemberek között e részben is. Másokért dolgozott s magának a tiszteleten felépülő maradandó népszerűséget, tekintélyt épitett és ércnél maradandóbb emléket állított a szeretetnek amaz intézményével, melyet a

tanítók országos Eötvös-alapja néven ismerünk.

Szép élete volt, mert tanulságokat nyújtott nekünk. Ha megtudnék érteni, ha az ő nyomdokain járván, az iránta érzett hála szivünket hasonlóan egymásért, a tanítóságért önzetlenül építeni segítene, akkor nem volna elhagyott tanitóárva és nyomorba jutott tanitóözvegy. Ha csak némi kis mértékben is elfogná míndannyiunk szivét a tanitótársak iránt érzett szeretetnek ereje, akkor az Eötvös-alapnak mindnyájan tagjai lennénk s megteremtenők a tanítók Eötvös-alapjának a tanítók szeretetén épülő, megerősödő, örök időkig fennállható újabb házait! Akkor lenne a tanitók gyermekeikért aggódó szivében megkönnyebbülés, nyugalom, béke s a tanítógyermekeknek a tudás világosságánál meggyujtott tiszta, látásából kialakulna egy gyönyörű szellemi, a mainál sokkal nagyobb, erősebb középosztálya a magyar nemzetnek.

Szép élete volt, mert az országnak rejtettebb zugaiban is, ott, hol az ismeretnyujtásnak apró mécsei csak égnek, szeretettel, áldva emlegették a nevét. S mikor halálának a híre jött, megrezzent bennünk az a nemesebb érzés, mely megindító pillanatokban a villámszikra gyorsaságával fut végig rajtunk. S megindultságunk-