Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912-06-15 / 6. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ.

17

alapján csak azt az ősi' tételt eredményezné, amelyet a felnőtt emberek mindig hangoztattak, amikor magukat az ifjú nemzedékkel vetették egybe.

Minthogy a gyermek előtt mindig a meglett ember, kiváltkép a szülő, lebeg mintakép gyanánt, természetes, hogy a legelső es legdöntőbb hatás, ennek lényegében keresendő. Ha a szülő igy, vagy amúgy cselekszik, mondhatja gyermekének napjában százszor is: »Te ne igy tégy, hanem emigy!« Annyi eredménye lesz jó tanácsának, mint a rákénak, amely folyton eiőremenés- sel biztatta fiát, amíg ö maga következetesen hátrafelé mászott.

A másik hatás a környezetben, a mindennapi életben leledzik. Társalgások, mulatságok, szinház, mozi, mindmegannyi neve- lőmelsterévé lesz a • gyermeknek, a »nevelő« szót persze a legtöbbször nem épen a legjobb értelmében véve. A felnőttek beszélgetését végighallgatva, nagyon gyakran szed be leikébe a gyermek olyan csirákat, amelyek egész továbbfejlődésére végzetesekké válhatnak; a mulatságon való gyakori részvétel könynyen eltérítheti a munkakedvtől s a szinház, amelyet manapság tudvalevőleg csaknem kizárólag a könnyű vérü múzsa bitorol, vallásról, erkölcsről, tisztességről nagyon különös fogalmakat ébreszthet benne. Hát még a mozi, az az ördöngős találmány, amely a legraffináltabb helyzeteket olyan kápráztató módon peregted le á fokozatosan gyöngülő szem s a fokozatosan erős- bödő fantázia íplött! (

Szóval: ezer meg ezer fel sem sorolható veszélyeztető hatás leselkedik a serdülő gyermekre, mint a minők, hogy csak a

I eg g yako ri abba k a t említsem) a fentebb jelzetteken kivül: a kártya, finnyájsság az ételek megválasztásában, káromkodás, lárma, a külsőségek szigorú betartása mellett a belső lényeg teljes elhanyagolása, stb. stb.

Ilyen légkörben nő fel a modern gyermek. Alighogy felcseperedett, mennyi mindent tud már s milyen kevés az, amit (még nem tud. Csodálható-e, hogy jóformán már a hátulgomoolós nadrág korában a blazirtság bizonyos nemével nézi az életet s feljogosítottnak érzi magát, alkalomadtán m ég a nagyoknak is jóakaró tan ácscsal szolgálni s ifjúkorában fölénnyel figyelmeztetni őket arra, hogy ma már má|s világban élünk, a régi intézmények romjain újakat kell teremteni.