Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-02-15 / 2. szám
tanügyi értesítő 9 *ura nem lesz képes. Vagy igaz a materialástáknak a »teremtés« megdöntésére irányuló fejtegetése — vagy nem. Ha igaz, úgy maga, a való élet számos példája mutatja, hogy: lehetetlenség ; ha nem igaz: úgyis megszűnik minden további fejtegetés szükségessége. Ki magyarázza meg azt, hogy az »ember« és egy »rovar« ugyanazon ösztönszerütlen töivénj hatása alatt fejlődött lények s »rokonok«. Ha a mai tudomány oly fejlődött, hogy Isten nélkül is ellehet s ha oly megfigyelő képességgel bir önalkotta eszközeinek segítsége által, hogy feljuthat az égig s le&zállhat a tenger mélyébe: e tudomány constatálja azt, hogy a mióta érni tud az emberiség — a mi pedig szép idő, — vagy elváltozások történtek: | ha következtetni tud: az ő törvényszerűségével, fejlett eszközeivefc áfcljon rá az eredeti ösztön nélküli törvényszerütlen- ségre az által, hogy bizonyos növényi életet alakítson át állati életté, vagy legalább is vigyen bele önkéntes mozgást. Hiszen ma oly müveit, oly tudós a világ, hogy ezt is megtehetné!? Bizony, könnyebb gépeket felszerelni, sTb., mint ezt elérni. Az atheisták, materialisták felállított érveit maga a való elet cáfolja meg: a fennálló rend, és a szaporodás. A természet óriási birodalmában osztályok, nemek vannak. A virág termője saját porától termiékenyül; külsőre hasonló, de nem azonos lények nemi érintkezése által uj élet nem jöhet létre. Maga, az átöröklés elve pedig egyenesen kizárja még nagy idők alatt is az oly elváltozást, a milyen a jelenlegi és ős idő között az atheitsták tana szerint létre jöhetett. Ezt a már gondolkozni tudó emberiség sok ezeréves története igazolja. A mi hátra van: az csak tökéletesedés vagy hanyatlás lehet, de nem1 akaratunktól függő külső változás. Mily lealacsonyitása az »ember« névnek azon állítás, hogy az erkölcsi élet is törvénytelen gyermek. Megtaníthatod az állatot külső ügyességre, de erkölcsi magaslatra soha sem lesz képes emelkedni Én hiszem, hogy maga a »lélek« nem pusztán a fest életéhez kötött erő ’bennem. "Varázsold hát vissza a holt iteterr.be! Érzem, hogy igen gyengék e szavak egy Isten által teremtett lénytől az Ó valóságának bizonyítására, de igy esik jól nekemi éppé he korban, midőn a tanítóság kebelében olyan uj ira'nyok keletkeznek, mely irányok rokonsága az atheismussal kétségbevonhatatlan.
