Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-02-15 / 2. szám
10 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 'Értem pedig a szabadgonflfolkozókat, kiknek irányával nem1 vagyok teljesen kibékülve. Hogy a jogos igényeknek érvényt csakis megengedhető tisztességes eszközökkel becsületes dolog szerezni, hogy az önbecsérzet kihalása nélkül is lehet felszínre vetni szabadabb eszméket: értem és méltánylom; de nem találom helyes, célirányos dolognak azt, midőn a szorosan vett nevelés- és oktatásügybe politikai pártszinezet vitetik; pláne olyan, melynek érveitől határozottan tartózkodni keltene. Ilynemű hatásúnak tulajdonítom, hogy az iskolából a vallásos oktatást ki akarják küszöbölni E tény egy lépésnyire áll az Istentagadástól. Semmiképpen nem. erkölcsös, nem célirányos, csak feltűnően modern. E modernség pedig nincs összhangban az atheisték által vallott elvekkel £ világ előállását illetőleg. Ma nagyobb szükség van a (litre, a vallásos meggyőződésre, tram volt valaha. Egy önfntt tüdős ellefiet isten rieíKüí, mert a lűrnapon tudásvágy egyenlő a másik vegiettef, szóval nem normális, tie a világegyetem sem normális, észjárású, az rStens'eg gondolatáig kiemelkedni képes nagyobb számú 'tertmltmenyeí nft Etélkül megholt állatok. Menj a tengerre midőn legnagyobb a vész; hiszem, hogy önkéntelenül annak a nevét kiáltod, akit megtagadtál. Hogy hit nélkül boldog nem lehet az ember; hogy a hit által megszentelt remény nélkül csak sivár az élet: felesleges dolog bizonyitani. Hogy a vallástalan nem1 nevelhet hivő lelkeket: biztos. Ne öljük meg a lélek legszebb virágát! Ne neveljünk boldogtalanságra üres lelkeket, szív és érzés nélkül való bábokat!
