Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912-02-15 / 2. szám

letességtől messze áll, gyakran téved, gyakran pedig pedig a feltűnési vágy olyan jelszavakat adat ajakára, melyek homlokegyenest ellenkeznek a jóság és igazság eszméivel.

A kutató ész következtetéseiben sokszor tömkelegbe jut, melyből ha menekülni akar, szembehelyezkedik a tényeken alapuló igazságokkal, torz szülötteket nemz, sót tagadja magát, a Végokot.

Ma Reav'enc targya az e noerneK: ragaam isten' léteiét. ívta äz atnejsmus nepSzerü dolog s bizonyos szellemi ÍSfénnyeí tetszelegnék azok, kik azt vallják. A tudomány, a haladás nevében uje lméletet tárnak elénk a vi;ág előállásáról (pedig Epicurtól származik az), melynek az volna a célja, hogy a világ és emberiség keletkezéséről alkotott tiszta iogalrtiainkat megdöntse s vele e- gyütt a boldogságot, megelégedést, a tökéletesedést. (Mert a világi tudomány nem csalhatatlan és nem halhatatlan.)

Kezdetben — igy tanítják az uj elmélet hívei, — voltak az ősanyagok, melyek örök mozgásban kavarogtak. Ebben 'óriási idő múlva bizonyos törvény szerűség nyilatkozott meg ?s megmérhetetlen idők múltán az anyag elrendezhetett. Majd miTíard százaitok után a;- anyag megszülte az életet és ez az élet, mely előbb nfloruit élet vŐlt, — egyszer önkéntes mozgási vette tél s hosszú idők után öntudatra ébredi. Az öntudat, az értetem az e,*.olcsiséget. Úgy. hegy a kez.detleűesséatc' a lézüs által kijelentett tökéletes szentségig vezető uf than1 mas. mint ;z Ssönyag egyszerű'haladása.

Az én valónr ezen elmélet ellen határozottan tiltakozik. Értse, aki tudja, hogy a kevesebb aiott léteit a többnek, hogy az a- nyag önmagától jutott a legbámulatosabb rend állapotába, hogy a zür-zavar hozta létre a törvényt, a semmi az életet és hogy maga az »erény« lélektelen, sőt élettelen anyagok öntudatlan munkájának az eredménye. Maga Darvin, —- aki nem kis tekintély a tudomány terén, s aki — mint természet-tudós — két egymáshoz! külsőleg hasonló lénynek szerkezetét illetőleg is csak —- ismerjük el, — lényegtelen, kicsi dolgokból vonja le a származást, átalakulást: — sem; birt elég erővel arra, hogy e nagy mindenség összhangjában előforduló különbségek származását a folytonos átalakulásból magyarázza ki. Jöhet tudós, aki több érvet tud talán á hasonlóság igazolására felhozni, de hogy az emberi lélek fejlődését, a lelki élet működés tetőpontját ily ptori magyarázza,

8 TANÜGYI ÉRTESiTÖ