Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-02-15 / 2. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5 Pedagógusok kaszinója. Nem mulató hely, nem is olyan, hol a kártya — meg kancsó jár kézről kézre, hanem a továbbképzésre szolgáló intézmény értendő alatta. Ilyet szervezni nemcsak Szatmáron, de minden nagyobb tanügyi gócpontban kellene. Mert: haladás minden irányban s csak a tanítóképzés terén lidérc-nyomásként szerepel, a maradiság. Amig a tanító az egyszeregy karbamondogatásával lopta az időt, amig a tanitó gép volt a mások kezében s amig a tanító kényur módjára ült katédráján s egyedüli nevelési eszköze a jbot volt, mindaddig nem volt szüksége, illetve nem érezte hiányát a magasabb képzettségnek, de ma a fejlett technika korszakában már nem zárkózhatik el a magasabb tudományok elől — kivált város helyen — hol az eszmélni kezdő nép bizony már nem éri be egy kis olvasni tudás, számolás, Írás, meg egy jókora adag katechizmus ismerettel! Ma — mikor kizárólag csakis a produktiv munkának van értéke, a tanítónak is szakítani kell a régi tes- pedt irányzattal s szolgálatába kell szegődnie a haladásnak, mert ma már — kivált város helyen — nem az ábrándok világa számára, hanem a gyakorlati s könyörtelen életre kell nevelni az ifjúságot, mert a kijózanodó nép illetve a feltartózhatlan haladás igy kívánja, igy követeli. Nagyobb munka, nagyobb tudást igényel. S nyújt ilyet a maradi tanítóképző? Milyen társadalmi s természettudományi ismereteket hoz ebből a bagolyvárból az életbe kikerülő kezdő tanitó! Hát még mi öregek! Oh! vizsgáljuk meg — de nem lelkiismeretűnket — hanem agyunkat. Az agy — a világ előtt nem rejthető el. A tudás önérzetet bátorságot nyújt, de meghozza a felszabadulást is. Munkája szerint becsülik és értékelik még az igavonó barmot is. Ennek megfelelően kapja az abrakot is. Eszméljünk! Eddig mások igényeinek megfelelően formáltuk át az ifjúságot ma — neveljünk olyat mely minket fog megbecsülni. De előbb kultur és modern tanítóknak kell lennünk. L.
