Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912-02-15 / 2. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

OTTHON.

Apai szózat.

Fiaim, tovatűnnek az évek,

Nem is hiszitek, mi hamar S tudjátok-e, hogy mi az élet? Kevés derű, sok zivatar.

Túl vagytok már a határon,

A boldog időt ölelön,

Elröppen a gyermeki álom S ah! vissza már sose jön.

Munkára korán idomítsa Eszét, kezét, ki derék:

A tétlen élet a sírja Mindnek, a mi jó, ami szép.

Hol a nemes kötelesség Érzése ver gyökeret,

Örök derűs üdvteli menny ség Leng a kebel álma felett.

Igaz fájdalma a szívnek Nincs annyi, miként hiszitek; Mindazt, amit edzve veszített, Oly könnyen lelheti meg!

Csak óvjátok meg a sírig,

Mely benne uralg, az erőt Bármennyire ázik, irigylik,

Ne hajoljon a vészek előtt.