Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-02-15 / 2. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3 iskolaköteles gyermekek lelkében. Fizikai gyengeségekkel párosult korai és természetellenes, úgyszólván megvénhedést vagy legalább is fejlődési fokozatokat átugrott éretlen érettséget. Csuda-gyermekeknek tartott, kikiáltott gyermek-tipusokat, kik igazánba éppen azért csudagyermekek, mert hihetetlen abberrációk ölő karjai közzé jutottak, vagy találunk hasznos, duzzadó fizikumot, hús — izom csont tömegeket, szinte meglepő fejlettségben. Ám ezekben a fizikumokban mozdulatlan, hozzáférhetlen gyenge lélek lakik. Mint a gladiátorok úgy döntik halomra a játék homokon tanuló társaikat ; egy-egy ökölcsapásuk vért és riadást okoz az iskolai életben. A szellemi téren pedig szellemtelenek, úgyszólván bambák, mint azok a hatalmas gúlák, melyek mereven bámulnak a szemlélőre. Lélek eszme, kifejezés nélkül, mozdulatlan némaságban, hogy azt mondjam butaságban. Vannak aztán közép tipusu gyermekek természetesen; és hála Istennek még mindig érkeznek iskolánkba kifogástalan, sőt a családi, egyéni nevelésnek igazán eszményi növendékei. íme, a nyilvános, a társas (szociális) nevelő oktatás kezdetén ezen helyzet, jelenség előtt áll az iskola, a tanító, a nevelőoktatás nehéz, felelősséggel — teljes munkája . . . Valóban szinte félemletes helyzet. Óriási felelősség súlya. És ez a súly, ez a felelősség annál jobban nehezedik a tanító lelkére, mentői inkább áttérzi hivatásának magasabb rendjét, felelősségének, önmaga nemes ambiciójának nagyságát és nehézségeit. $1 "T És csudálatos, annál jobban át is látja egész munkájának útját. Szinte kiszélesedik előtte ama látó-kör, mely a nevelés nagy terén bontakozik azok előtt, kik a tanítást nem a szónok szoros, szolgaiig felfogott jelentésében veszik, hanem a maga teljes eszméjében ragadják meg. Hiszen az iskola jelentősége, a tanítás művészete, valódi képzéssé kristályosodott művészete ma éppen azzal nyert hatalmasabb súlyt és az egész nemzetre nézve úgyszólván döntő feladatot, mert az iskolának, párhuzamban a szociális neveléssel az egyéni nevelést is pótolni, indítani és folyamatba hoznia elsőrendű kötelessége. Ma az egyéni nevelés — a nevelés egész körében — az első a vezető, a döntő munka. Az egyéni nevelés — a művészi tehát igazi nevelés.
