Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-12-01 / 10. szám
10. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. oldal magát a legbiztosabb helyen. A törvény bennünket állami tisztviselőknek minősit, tehát jogunk van az állami tisztviselőkével azonos bánásmódra igényünket bejelenteni. Neubauer Elemér. ♦♦♦ ♦♦♦ Az osztályozásról. A gyermektanulmányozás mindig szélesebb rétegre terjed s újabb eszméket hoz felszínre. Egyik ilyen kérdés, mellyel már nehány éve foglalkoznak egyesek, a tanulók osztályozásában ma követett irány elvetése. Legutóbb a központi paedagogiai szakosztályban a gyermektanulmányozásnak egyik régi hive, dr. Kemény Gábor tordai főgimnáziumi tanár „300-nál több tanulótól szerzett adat felhasználásával“ foglalkozott ezzel a kérdéssel s vizsgálódásának eredményét abban összegezte, hogy a tanulók mai osztályozásának módját el kell ejtenünk. Az előadást még részleteiben nem ismerjük, a Gyermektanulmányi társaság lapja, a „Gyermek“ is csak a fönnebbi rövid eredményt hozta. A tárgy maga azonban érdemes arra, hogy szóvá tegyük már azért is, mert a szakosztály „a jövő évi országos gyermek- tanulmányi kongresszus napirendjére“ tűzte ki „a tanulók osztályozásának kérdését abból a szempontból, hogy ezen eszközt milyen más megfelelőbb móddal lethetne megoldani.“ Azzal, hogy „megfelelőbb móddal“ kívánják megoldani az osztályozást, beismerik, hogy az osztályozást, teljesen el nem tudjuk hagyni, mert a tanuló magaviseletének és tanulmányi haladásának mérlegelése meg kell, hogy történjék. Ez másképen nem is lehet. Mint a felnőtteknél, a gyermekek között is van különbség. Ahogy a felnőtt emberekben az egyféle erő egyénenként különböző fokban van meg, úgy van ez a gyermekeknél is. A különbségnek a fokát szoktuk az osztályozással jelezni. Ez meg volt régebb is s valamelyes „megfelelőbb móddal“ ezután is meglesz. Sőt a múltban csaknem érzelgősségig színesen megvolt. Az én tanuló koromban 25—30 évvel ezelőtt mint gimnáziumi tanulók büszkeséggel vittük haza a bizonyitványúnkat, ha abban a magaviselet példás, a figyelem éber, a szorgalom ernyedetlen minősítéssel volt bevezetve. Annak, aki ezekben az erkölcsi tartalmú rovatokban a rosszakat, a lesujtókat kapta, bizony fájhatott a feje s talán a háta is az apai mosdatástól és intelmektől. Hiába ! Akkor még olyan volt annak a nemzedéknek a nevelője is, a szülője is, a tanítója is, hogy ernyedetlen szorgalmat kívánt és éber figyelmet. A régi osztályozási mód több fokot állapított meg és használt még a középiskolákban is. Legalább is annyit, amennyit az elemi 'iskola a tanulmányi eredmény elbírálásánál használ ma. Lassan-lassan aztán törültek belőle. A középiskola a szorgalom és figyelem osztályozását elhagyta. Mivel az előmenetel úgy is a figyelmen és szorgalmán alapszik, helyesen is tette. Az előmenetel osztályozásánál az öt fok helyett négyet alkalmaz s ugyanannyit a magaviselet osztályozásánál is. Ha a tanár tekintetbe is veszi esetleg azokat a szempontokat, amelyeket a régi osztályozásnál mérlegelnie kellett, de a bírálat eredményét szükebbrei fogja. A gimnázium ma, amint mindenk tudhatja, a magaviseletnél: 1. jó, 2. szabály- szerű, 3. kevésbbé szabályszerű s 4. rossz, az előmenetelnél: 1. jeles, 2. jó, 3. elégséges, 4. elégtelen jegyeket használ. Az elemi és a polgári iskola több jeggyel osztályoz. Az osztályozásnál a sok fokot nem helyeslem. Tíz évvel ezelőtt azt a nézetet hangoztattam, hogy mennél több fokot használunk, annál könnyebben megtaláljuk, az osztályozásnak a helyes módját ahoz, hogy serkentő gyöngédség érezzék ki belőle. A tapasztalat arról győzött meg, hogy az osztályozásnál a sok fok nem könnyiti sem az elbírálónak a nehézségeket, sem azokat az okokat nem szünteti meg, amik az osztályozásnak sérelmei és hibái. Talán jobb
