Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-09-01 / 7. szám
7. szám rANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5 oldal A szeretet egységessé tette a tanítóságot, mert a segélyeket a javaslatok s a felszólalásokba foglalt kívánságok szerint egyértelműig teljesítette a gyűlés. Sajnos, itt megyebeli rajtam kívül más nem volt s a megyei tanítóknak kívánságát e részben én sem tudtam. És én helyesnek látnám, ha a megyei tanítói internátusunk mellett az „Orsz. Eötvös-alap“ ügyét felkarolnék úgy, amint megérdemli s a tagok nyilvántartása mellett az osztó-bizottsági ülésekre évente|legalább 2 tagot kiküldene az egyesület, hol a megyei tanitó-gyermekek érdekei és özvegyek védelme ügyében a kiküldöttek szót emelnének. Az Eötvös-alap közgyűlése az évi tagdijakat 3 koronáról 4-re, az eddig 50 koronás részjegyek árát 60 koronára s az alapítványokat 4000 koronáról 5000 'koronára emelte azzal a feltétellel, hogy ahol az alapítványok gyűjtése folyamatban van, ha az egyesület intézőségének bejelentik azt, akkor a f. év végéig 4000 koronára gyűjtött összeg még a régi szabályzat szerint lesz elfogadva. Az Eötvös-alap közgyűlése különben letárgyalta az uj alapszabályzatot a Bárczy István elnöklése mellett és a kolozsvári ház gondnokául Bartha Pált abszolút többséggel megválasztotta s Kozma Ferencz volt tanfelügyelő, eddigi gondnoknak nyugdija kiegészítéséül, életfogytáig évi 1000 korona nyugdijkárpótlást szavazott meg. A szeretet jegyében született, nagy Eötvösünk nevét viselő egyesületünk valóban a szeretet áldásos munkáját végezte a vezetők s az érdeklődő tanítóságnak példás egyetértésével. Dolgozzunk egymásért minden téren ezzel az eszmei szép jelszóval, akkor tanítói munkánk egymásra, a közre gyönyörű eredményt fog hozni. Nagybánya. 5zekßly Rrpdő ♦♦♦ ♦♦♦ Iskolalátogatói intézmény. Az Apponyi-féle népoktatási törvény (XXVII. t-c.) föltétlenül szükségessé teszi a nemzetiségi tanítók munkájának szigorúbb ellenőrzését, mert teljes bizonyossággal tudnia kell az államnak, hogy az a számottevő összeg, ami évről-évre államsegély címen megy a nemzetiségek kezén levő iskolák tanítóinak fizetés kiegészítésére, vájjon meghozza-e a kellő ellenértéket ? A tanfelügyelő, vagy helyettesének évenként egyszeri kiszállása tényleg nem elegendő e fontos államérdek ellenőrzésére. Tehát indokolt a belterjesebb számonkérésről, vagyis a gyakoribb, iskolalátogatásról való gondoskodás. Csupán az képezheti kérdés tárgyát, hogy e fontos missiót a szűk keretek közt mozgó iskolalátogatókra, vagy pedig a megfelelő tekintéllyel s tradícióval rendelkező kir. tanfelügyelői és segédtanfelügyelői karra kellene-e bízni ? E kérdés tárgyilagos elbírálásánál két szempont lehet irányadó, egyik az állam érdekének hatékony megóvása, másik a tanítók előhaladásának biztosítása. Lássuk az előbbi szempontot, mindjárt egy oly esetet véve alapul, amikor ugyancsak próbára van téve az iskolalátogató arravalósága. Könnyen elképzelhető egy véletlen is- kolavizitáció, amikor a magas állású és műveltségű nemzetiségi egyházi tanfelügyelő egy időben jelenik meg az iskolalátogatóval a tanító osztályában. Tudjuk, hogy meglehetős magas dignitással vannak felruházva az egyházi tanfelügyelők s ez alapon óriási befolyást gyakorolnak a maguk fajtájából való tanítókra. Már pedig ama célok, törekvések, amelyeket ők képviselnek, aligha azonosak az állam érdekeivel, tehát befolyásukat közömbösíteni kellene. Egy ily találkozás alkalmával azonban hova törpül a szerény állami közeg, a csekély fajsúlyú iskolalátogató s mivé silányul a magyar állam tekintélye ily erőtlen képviseletben úgy a gyermekek, mint a tanító előtt. Pedig nagyon is kívánatos volna, hogy ne csak a véletlen hozza össze az állam exponensét és az egyházi kiküldöttet, hanem miniszteri rendelet intézkedjék arra nézve, hogy az egyházi tanfelügyelő iskola- tátogatása alkalmával köteles legyen az állam képviselője jelen lenni.
