Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-09-01 / 7. szám
6 oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7. szám Csakhogy ez ne az iskolalátogató szürke, elmosódó köntösébe bujtatott kis egzisztencia, hanem legalább is kir. s. tanfelügyelői címet viselő, helyét egyébként is megálló egyéniség legyen. A külsőségnek nem vagyok embere, de vannak esetek, amikor érdemes erre is súlyt helyezni. A nagy német nemzet a franciák szomszédságában öles termetű, marcona katonákból állítja össze a határőrséget, noha jól tudja, hogy nem singgel mérik az embert. Más oldalról az is elbírálandó, hogy vájjon nem bontaná-e meg a tanfelügyelet egységét a külszolgálat állandósítása, vájjon a vezető tanfelügyelő átgondolt tanügypolitikáját érvényre tudná-e emelni a központban ritkán megforduló s többnyire Írásbeli jelentésekre szorítkozó iskolalátogató ? Ma a tanfelügyelet egységes, mert a kül- és belszolgálat közt meg van a kontaktus. A kir. s. tanfelügyelők, mielőtt egy-egy körzet inspiciálásába fognának, meghallgatják a vezető főnök régebbi tapasztalatait, átveszik utasításait, tudomást vesznek szándékai felől s igy nem csalóka impressiók hatása alatt, hanem tudatosan, tervszerűséggel s éppen ezért eredményesen végzik fáradságos feladatukat. Visszatérésük után első dolguk ismét az élőszóval való közvetlen beszámolás. Szeretném tudni, hogy az ellenőrzésnek, irányításnak ez a módja miért nem jó? Ha kevés az ellenőrző személyzet, szaporítani kell a segédtanfelügyelői állások számát, mert előre látható, hogy a vékonydongáju iskolalátogatói intézmény beállítása — eme szegényes decentralizáció — az ellenőrzés elposványositásához, a számonkérő kar színvonalának leszállításához s a tanfelügyelet egységességének megbontásához fog vezetni. Hiszen nem szorul bizonyításra, hogy a vezető tanfelügyelő csak úgy vállalhat felelőséget a vármegye tanügyi állapotaiért, ha — tőle indul ki s hozzá tér vissza az intézkedések körfolyama, miként szívből a vérkeringés. — Az előadottak után áttérhetünk a beigért második szempot tárgyalására. A tanítóság egy része örömmel fogadta az iskolalátogatói intézmény meghonosítását, mert csekélyke előléptetési fokot látott megnyílni maga előtt. E csoport úgy gondolkozik, mint a bibliai éhes Ézsau, aki egy tál lencséért .eladta Felsőszülöttséggel járó jogait. ügy látszik, nem tudja a tanítóság eme csoportja, hogy üdvrivalgásával egyúttal erősítette ama ellenséges áramlatot, amelynek immár bevallott célja, hogy a tanítóságot a tanfelügyelői pályáról véglegesen leszorítsa; holott sokszor beigazolódott, hogy a gyakorlat embereinek fáradozása, a tanítókból lett tanfelügyelők és segédtanfelügyelők szakavatott munkája volt áldást hozó a nemzeti kultúrára és magyar népoktatásügyre, nem pedig a jogász- pedagogusok kontárkodása. Csodálatos, hogy minden más hivatali ágnál kutatják, keresik, megfelelő munkakörhöz juttatják a tehetségeket, éppen csak a tanítóság az a Ghettóba zárt gyenge emberanyag, ahonnan 32.000-nyi főből sem remélnek talentumokat felfedezni. Magyarország tanítóságának többsége ezen felfogásban nem osztozhatik, hanem erélylyel követeli, hogy amennyiben az állam s a tanítóság érdekei egyaránt az iskola- látogatói torzszülött intézmény ellen szólanák, törültessék ezen intézmény s helyette tartsa továbbra is nyitva a kultuszkormány a tanfelügyelői pályát a tanítóság előtt. A tanitói-kar szakavatottságának a tanfelügyelői pályáról való leszorítása nemzeti veszteséget jelent, tehát ehez szava van a magyar társadalomnak s szava lesz a tanítóságnak. —r —r. m ♦♦♦ □□□□□□an□□□□□□□□□□oaoaoa□□□□□□□□oaaanoanoaddcddo Felkérjük azokat, akik az „Országos Eötvös alap“-nak tagjai, legyenek szívesek Székely Árpád úrhoz Nagybányára egy levelező-lapqn megírni: 1. Mióta tagjai az Eötvös-alapnak ? 2. Evdijas vagy részesjegyes tagok-e? 3. Részesjegyük árát befizették-e s mikor? 4. Évi tagdtjaikat évről-évre megszakítás nélkül fizették-e 7 Ez adatok az október elején tartandó közgyűlésünk előtt volnának szükségesek. □□□non □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ooooa
