Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912-09-01 / 7. szám

6 oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7. szám Csakhogy ez ne az iskolalátogató szürke, elmosódó köntösébe bujtatott kis egziszten­cia, hanem legalább is kir. s. tanfelügyelői címet viselő, helyét egyébként is megálló egyéniség legyen. A külsőségnek nem vagyok embere, de vannak esetek, amikor érdemes erre is súlyt helyezni. A nagy német nemzet a franciák szomszédságában öles termetű, marcona katonákból állítja össze a határőrséget, noha jól tudja, hogy nem singgel mé­rik az embert. Más oldalról az is elbírálandó, hogy vájjon nem bontaná-e meg a tanfel­ügyelet egységét a külszolgálat állan­dósítása, vájjon a vezető tanfelügyelő át­gondolt tanügypolitikáját érvényre tudná-e emelni a központban ritkán megforduló s többnyire Írásbeli jelentésekre szorítkozó iskolalátogató ? Ma a tanfelügyelet egysé­ges, mert a kül- és belszolgálat közt meg van a kontaktus. A kir. s. tanfelügyelők, mielőtt egy-egy körzet inspiciálásába fog­nának, meghallgatják a vezető főnök ré­gebbi tapasztalatait, átveszik utasításait, tu­domást vesznek szándékai felől s igy nem csalóka impressiók hatása alatt, hanem tu­datosan, tervszerűséggel s éppen ezért ered­ményesen végzik fáradságos feladatukat. Visszatérésük után első dolguk ismét az élőszóval való közvetlen beszámolás. Szeretném tudni, hogy az ellenőrzésnek, irányításnak ez a módja miért nem jó? Ha kevés az ellenőrző személyzet, szaporítani kell a segédtanfelügyelői állások számát, mert előre látható, hogy a vékonydongáju iskolalátogatói intézmény beállítása — eme szegényes decentralizáció — az ellenőrzés elposványositásához, a számonkérő kar szín­vonalának leszállításához s a tanfelügyelet egységességének megbontásához fog ve­zetni. Hiszen nem szorul bizonyításra, hogy a vezető tanfelügyelő csak úgy vállalhat fe­lelőséget a vármegye tanügyi állapotaiért, ha — tőle indul ki s hozzá tér vissza az intézkedések körfolyama, miként szívből a vérkeringés. — Az előadottak után áttérhetünk a beigért második szempot tárgyalására. A tanítóság egy része örömmel fogadta az iskolaláto­gatói intézmény meghonosítását, mert cse­kélyke előléptetési fokot látott megnyílni maga előtt. E csoport úgy gondolkozik, mint a bibliai éhes Ézsau, aki egy tál len­cséért .eladta Felsőszülöttséggel járó jo­gait. ügy látszik, nem tudja a tanítóság eme csoportja, hogy üdvrivalgásával egy­úttal erősítette ama ellenséges áramlatot, amelynek immár bevallott célja, hogy a ta­nítóságot a tanfelügyelői pályáról végle­gesen leszorítsa; holott sokszor beigazoló­dott, hogy a gyakorlat embereinek fárado­zása, a tanítókból lett tanfelügyelők és se­gédtanfelügyelők szakavatott munkája volt áldást hozó a nemzeti kultúrára és magyar népoktatásügyre, nem pedig a jogász- pedagogusok kontárkodása. Csodálatos, hogy minden más hivatali ágnál kutatják, keresik, megfelelő munka­körhöz juttatják a tehetségeket, éppen csak a tanítóság az a Ghettóba zárt gyenge emberanyag, ahonnan 32.000-nyi főből sem remélnek talentumokat felfedezni. Magyarország tanítóságának többsége ezen felfogásban nem osztozhatik, hanem erélylyel követeli, hogy amennyiben az állam s a tanítóság érdekei egyaránt az iskola- látogatói torzszülött intézmény ellen szóla­nák, törültessék ezen intézmény s helyette tartsa továbbra is nyitva a kultuszkormány a tanfelügyelői pályát a tanítóság előtt. A tanitói-kar szakavatottságának a tanfelügye­lői pályáról való leszorítása nemzeti vesz­teséget jelent, tehát ehez szava van a ma­gyar társadalomnak s szava lesz a tanító­ságnak. —r —r. m ♦♦♦ □□□□□□an□□□□□□□□□□oaoaoa□□□□□□□□oaaanoanoaddcddo Felkérjük azokat, akik az „Országos Eötvös alap“-nak tagjai, legyenek szívesek Székely Árpád úrhoz Nagybányára egy levelező-lapqn megírni: 1. Mióta tagjai az Eötvös-alapnak ? 2. Evdijas vagy részesjegyes tagok-e? 3. Részesjegyük árát befi­zették-e s mikor? 4. Évi tagdtjaikat évről-évre megszakítás nélkül fizették-e 7 Ez adatok az októ­ber elején tartandó közgyűlésünk előtt volnának szükségesek. □□□non □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ooooa

Next

/
Thumbnails
Contents