Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-02-15 / 2. szám
4 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ hasonlóképpen cselekesznek azok, kik a nagybirtokok üzletek és vállalatok boldog tulajdonosai, kik csekély munka után nagy jövedelmeket élveznek, akikért és akik helyett százan meg ezren dnlgoznak stb. Olyan kevés a kivétel köztük, mint a csillagos égen az üstökös, pedig ezeknek kellene elől vinni a zászlót, hogy induljon utá- nok a tömeg. Mi néptanítók hivatásunk felfogásában és betöltésében ne feledjük Kölcsey Ferenc intő szavait: „A haza minden előtt;“ kicsinységünket pótolja ki 'az a tudat, hogy a kér. vallás első apostolai szintén egyszerű igénytelen emberek voltak; s legyünk tanítói és hirdetői mindennek, ami ezen a földön a magyarság erősbödésére, a nemzet gyarapodására vonatkozik! Társadalmi pedagógia. Hadd tisztázzuk a társadalmi pedagógia fogalmá'. Jelentheti első sorban a társadalom, a nagyobb és kisebb társaságok által gyakorolt pedagógiát, úgy, hogy ez értelemben hatása van az egyéni nevelő hatással szemben. Tény, hogy a nemzetet sajátos nyelvével és irodalmával különös szokásaival, hajlamaival, politikai viszonyaival, szóval intézményeink összeségével elsőrendű nevelőeszközül kell tekintetünk. Ehhez járulnak még a vallásfelekezetek erkölcsei s az általuk előirt s a nyilvános életbe is kiható szokások. Ily elsőrendű tényezőkul kell tekintenünk a községek, a kü- lömböző állások s hivatáskörök törvényesen megszabott, vagy szokás szülte erkölcsös életszabályait, úgyszintén az állam szervezetének összeségét. Számot kell vetnünk e tényezők pedagógiai együtthatásával. Már magát az iskolát, a családot s a rokonságot nevelőleg ható intézményeknek kell tekintenünk. S ki vonná kétségbe a mi állításunkat, hogy minden egyes ember igen sok intellektuális és er-
