Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-02-15 / 2. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5 kölcsi képzettséget visz magával az életbe, amelyeket e sokoldalú hatásoknak köszönhet? Amint kétségbe nem vonható a tanítók és nevelők egyéni hatása rakoncátlan növendékekre, ép oly bizonyos és elvitázhatatlan az az állításunk is, hogy a legtöbb pedagógiai befolyás az intézményekre s azok egész kultúrájára vezethető vissza. Hisz végeredményében a nevelésnek ez az individualizáló munkája is csak útját egyengeti a tanulónak, hogy a jövőben tagja lehessen a sokféle társaságnak, aminő első sorban a család, az állam, azután a nemzet, a felekezet, a hivatáskör stb. Annál kevésbbé beszélhetnénk erkölcsi nevelésről, ha a növendéket nem úgy nevelnők, hogy később valamely testület tagjai .lehessenek. Hisz erkölcsi követelményekről csak itt lehet szó! Bármennyit beszéljünk azonban a növendékek egyéni jogairól, mégis csak összhangzásba kell azokat hozni a külömböző társaságok anyagi és szellemi szükségleteivel. A nevelési ideálok s az általános tantervek eléggé feltüntetik az összhangot, melynek az egyéni és társadalmi képzésben minden körülmények között meg kell lennie. Miután e társaságok csak általánosan elfogadott nevelési célok s eszközök mellett virágozhatnak fel, meg kell állapítanak a tanítási és nevelési normákat. Természetesen nem szabad elfeledniük, hogy egyik ezt, másik amazt a társaságot tartja irányadónak. Itt első sorban nemzetpolitikai, amott csakis társadalmi, másutt meg tisztán felekezeti cél és törekvés s az ezeknek megfelelő társaságok taníttatnak és neveltetnek. Ehhez jönne még a kiválólag társulati céloktól teljesen függetlenül álló követelmény t. i. az ész harmonikus v. formai képzése. Bár a társadalmi pedagógia jelenleg igen elterjedt, mégis közelebbi megfigyelés és fontolgatás mellett mindinkább be kell látnunk, hogy annak tökéletesen erkölcsi alapon kellene nyugodnia. Vonjuk le a mondottakból következtetéseinket: A társadalmi pedagógia a társadalom minden tagjának és igy magának a társadalomnak is kijelöli a feladatot, mely szerint nevelnie kell, de e feladatának teljes tudatában kell lennie. Hogy e téren még sok a kivánnivaló, már abból is következtethető, hogy a tanítás és nevelés az iskolákra, egyedül a tanítóságra van bízva. De ne neveljen csak az iskola, a család, az állam, a község, a vallásfelekezet; hadd vegyék ki részüket a külömböző hivatáskörök és testületek is. Természetesen nem úgy értve a dolgot, mintha ezek az ifjú
