Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911-03-15 / 3. szám

8

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

tudatlan ereje neki dilit volna a kapuknak, (melyek cölöppel voltak beerősitve, beszegezve): összeroppantak volna a kapuk. Ha csak egyetlen egy ember akad, aki az eshetőleges szerencsétlenségre gondol a bál előtt és megelőző (presentiv) intézkedésre gondol: a nagy nemzeti gyász — elmarad.

De más érdekes lélektani jelenségeket is figyelhetünk meg:

Sokszor történik, hogy vézna, végig üres kamasz támadja meg az oroszlán erejű, hatalmas termetű embert és az utóbbi elveszti a fejét s szótlanul nyújtja át a rablónak a zsebében levő pénzt.

Jó úszók fúltak már a vízbe, csak azért, mert nem sejtett akadálylyal találkoztak s azonnal elvesztették fejüket.

Az élet apróbb bajai is több embert ölnek, mint a szerencsétlenségek vagy az izomsorvasztó munka. A túlságos crzé- kenykedés is onnan származik, mert nincs megedzve lelkünk ereje, mert lelkünk húrja olyan, mint az Aeol hárfája.

A legkisebb szellőre is megszólal. Az élet apróbb kellemetlenségei, mindjárt kihoznak sodrunkból. Azaz tudatos lelkiállapotunkat egy pillanatra megváltoztatják. Azért az ilyen bajok nagyon megviselik az érzékenykedő embereket. Jobban, mint a nagy bánatok. Mert folytonosan érintik idegeinket, mint a lassú, de folyton hulló csöppek, még a követ is kivájják.

Vagy mint a hajó át él valami nagy ütést, de elsülyedhet az apró rovarok furkálásaitól.

Az élet nagyobb és apróbb bajainak leghatalmasabb villámhárítója a lelkijelenlét. Olyanokká lesznek ezek a bajok a nagy lelki erővel szemben, mint a párduc. Nézz bátran a szeme közé s el fog tőled sompolyogni. Az ám, csakhogy a lelki erő megszerzésének alapfeltételei közé tartozik az idegek fegyelmezése. És higyjük el, a lelket is lehet fegyelmezni. ’Iszen ez a fegyelmezés voltaképpen a lelkiéberség maga.

Kérdések kérdése, hogy és mikép lehet szert tenni az olyan lelki erőre, mely éberségét, tudatosságát nem könnyen veszíti el ?

Mi a lélektani oka a lelkijelenlét elvesztésének a tudatos állapotból való kizökkenésnek? Hogy hirtelen olyan képzetek támadják meg lelkünket, melyekre sohasem gondoltunk, melyeket el sem képzeltünk. Innen van, hogy a lelki jelenlét elvesztését rendesen a meglepetés okozza.