Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911-01-15 / 1. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

3

törvény, mely a mai állapotában tarthatatlan; annyi félremagyarázásra alkalmas, homályos, ósdi, méltánytalan intézkedései vannak, hogy a törvényhozás akár egy külön közigazgatási bíróságot állítson fel a nyugalomba vonuló tanító, tanítónők, vagy özvegyek ügyeiben hozandó elvi jelentőségű döntések végett. Mély, sajgó seb a tanítók testén nyugdíjtörvényünk bemohosodása; a magyar kormány nagy jótéteményt gyakorolna, ha e törvényt hamarosan revízió alá venné és 40 ezer tanító jogos panaszának meghallgatásával oly tanítói nyugdíjtörvényt alkotna, mely az özvegyeknek épp úgy, mint a nyugdíjasoknak kellően megfelelne.

Nem hallgathatjuk el a tisztviselők, tehát a tanítók szolgálati pragmatikáját sem. A szolgálati pragmatika az összes tisztviselők közös óhaja. Évek óta megvan Ígérve, de valóra mai napig sem vált ez sem. A tisztviselő szolgálati pragmatika nélkül béna, keze, akarata, gondolkozása meg van kötve. Ma már a modern XX. század napjait éljük, e századot a liberalizmus jellemzi. Terjed is erősen a liberalizmus, de nem mindig ott, ahol kellene. A tisztviselő nem lehet liberális gondolkodású, mert korlátok közzé van szorítva. És hány és hány tisztviselő megadta az árát már annak, hogy e korlátok közül kilépett és szabadelvűén gondolkozott és cselekedett. Az ily és ehhez hasonló méltatlan eljárást, igazságtalan mellőzést, anyagi és erkölcsi károsodást lesz hivatva a szolgálati pragmatika kiküszöbölni. E szolgálati pragmatikát kérjük már régen, de ez ideig még — hiába.

Sok baj és nyomorúság nyomja váHainkat, de most nem óhajtok valamennyivel foglalkozni, mert csak fájdalmat okoznék mindnyájunknak a sok seb felszaggatásával. Tudja azt mindenki, de jól tudják az arányitó körök is, hogy bizony alapos okok szolgálnak arra, hogy a tanítók keservesen nyögnek az élet súlya alatt. Mert hát valljuk meg őszintén nyomorúságos élet a miénk. Miből áll ez? Munkából, küzködésből, hitelből, adóságból és licitáció- ból. Hát ez élet? Ez vegetálás, ami életünk csak poró- diája az igazi életnek.