Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-01-15 / 1. szám
4 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Ez úttal sem szabad azonban hitünket és reményünket elveszteni. Hisszük, hogy az uj év meghozza jogos panaszaink meghallgatását, alapos kéréseink méltányos és igazságos teljesítését. Én hiszek, én bizom miniszterünk igazságéi'zetében, atyai jóindulatában méltányosságérzetében. Én hiszem, de hinnie kell másnak is, hogy amit mondott és Ígért gróf Zichy János miniszter, az be is teljesül. Nem szolgáltunk rá, hogy ámítsanak bennünket ismét Ígéretekkel, ezekből nem lehet megélni, adóságot fizetni. Viszont azonban az is tény, hogy fejjel nem mehetünk a falnak, mert ez sem hozna többet a konyhára. Vesszük tehát ismét tarisznyáinkat teli utravalóval, reménnyel bizalommal. Az uj évtől várjuk, hogy utain- kon csalódással nem fogunk találkozni, hanem a nyugalom révébe kötünk ki és odaadóan gond nélkül teljesítjük azt a nagy nemzeti missziót, mely reánk vár. Vederemo! A tanító helye a jövő társadalmában. Hálásabb, érdekfeszítöbb lenne talán arról írnom, hogy milyen a mostani tanitó-nemzedék helyzete s melyek volnának azok a kívánalmak, melyeknek teljesülése esetén megelégedett lélekkel, nyugodtan végezné kis társadalmunk a nagy társadalom méhében a reá mért feladatokat. Mert hiszen a ma a mienk, ki tudja, kié lesz a holnap, s miért törődjünk a jövővel addig, mig a jelen biztosítva nincsen? Ha azonban a tanítóság mai helyzetét kellene megrajzolnom és határozottan kijelölnöm, eredmény nélkül érne véget vállalkozásom. A tanítóság napjainkban oly annyira átalakulás küszöbén áll, törekvései — és pedig előre és fölfelé törekvései oly változatos képet mutatnak, hogy abból a mai helyzetet egyáltalán nem lehet
