Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-02-15 / 2. szám
8 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Midőn pedig azt mondottam, hogy az összes megyei tanítóság egybevonásával lehetne az egyesületet megalakítani, korántsem azt értettem, hogy ez kötelező erővel bírjon. Nem, semmi esetre sem. Először ilyen dologra kényszeríteni senkit sem lehet, másodszor pedig senkitől sem kívánhatjuk, hogy akarata ellenére újabb és újabb terheket vegyen vállaira. Ezen egyesületnek tagja csak az lehetne, ki jószántából, belátva az intézmény nemes voltát, lépne a tagok sorába. Tagja az egyesületnek nemcsak férfi tanító, hanem bárki a tanügyi pályán működő egyén lehet. Korántsem akartam volna ezt csak a férfi tanítókra vonatkoztatni. Egy pályán működünk. Egyek vagyunk. Itt mindenki egyforma, legyen az férfi, vagy nő. Különben is cikkemben jeleztem, hogy én nem kész dologgal, hanem csak tervvel állottam elő s kartársainktól függ, hogy ezen igazán nemes dolgot a megvalósulás stádiumába juttassuk*). Likker Ödön. *) Hozzászólásokat szívesen fogadunk. Szerk. «»Kist OTTHON. IS©®« Az öreg rektor. Komor, hideg decemberi délután volt. A szél éles hullámai sivitó dühöngéssel rohantak tova a nyugodt kis házak között, mintha egy náluknál hatalmasabb erőt kergetnének, vagy mintha Nemezis istennő küldöttei volnának, hogy bosszút álljanak valakin, vagy valamin . . . Pedig csak egy fájdalmas harangszót vittek magukkal, csak a kis Konkoly Rózsika utolsó útját kellett tudtul adniok csendes Réthalma falu, csendes lakóinak. Igen — annak a gyönyörű kék szemű, 12 éves kis leánynak a temetését kellett hir- detniök a harang egyszerű, de sokat beszélő akkordjaival, kit úgy
